Tim Burton filmjei – mint például az Ollókezű Edward, a Támad a Mars!, Az Álmosvölgy legendája vagy a Nagy hal – egytől egyig különleges alkotások. Nem csoda, mivel Tim Burton rendező maga is különc, furcsa alak. Kétségtelen, hogy a filmes elbeszélés nagymesterével van dolgunk, aki fölöttébb érdekesen ötvözi a valóságot a fikcióval, kedveli a humoros és bizarr jeleneteket, a melankolikus, magányos hősöket pedig kimondottan imádja.
Charlie és a csokigyár
Charlie a szüleivel és a nagyszüleivel él pici házukban a csokoládégyár közelében. Joe nagypapa (David Kelly) valamikor a gyárban dolgozott, de már tizenöt éve egyetlen munkást sem láttak se bemenni, se kijönni az épületből. Ám a gyár mégis folyamatosan ontja a finom édességeket, az üzletek polcai roskadoznak a Wonka-csokik súlyától.
Egy napon Willy Wonka bejelenti, hogy azok, akik megtalálják az aranyjegyet a csoki csomagolópapírjában, gyárlátogatáson vehetnek részt. Az öt szerencsés nyertes között van Picur Charlie is, pedig vajmi kevés eséllyel indult. Csokoládét ugyanis csak egy évben egyszer, a születésnapjára kap.
Belépve a gyár kapuján Picur Charlie Joe nagyapóval meg a négy elkényeztetett kölyök – a falánk Augustus, a zsarnok Veruka, az állandóan rágógumizó Violet és az okoskodó Mike Tévé – a szüleikkel együtt csodálatos világban találják magukat. Van itt csokoládéfolyó, csoki vízesés, rengeteg édesség, diót törő mókusok, kattogó Wonka-találmányok, keresztül-kasul száguldozó lift és jókedvű, táncoló-éneklő Umpa-Lumpa-emberkék.
A gyárlátogatás során az elkényeztetett gyerekek – akár a mesében – meglakolnak bűneikért, a jószívű és végtelenül szerény Charlie pedig elnyeri a gyárlátogatás különdíját.
Természetesen egyáltalán nem véletlen, hogy Tim Burton rendező a gonoszkodó, sötét és furcsa alakokkal teli gyerekregények és felnőtteknek szóló irodalmi alkotások (a Meghökkentő meséket bizonyára önök is ismerik) írójának, a különc Roald Dahlnak az egyik munkáját választotta filmjének alapjául. A Charlie és a csokigyár című Dahl-regény 1964-ben jelent meg, és az évtizedek során harminckét nyelvre fordították le. Mintegy tizenötmillió (!) példányban kelt el, és bár a mi tájainkon nem tartozik a legközkedveltebb olvasmányok közé, az angol gyermekek körében ez a harmadik legnépszerűbb könyv. (A magyar nyelvű fordítást Karcsi és a Csokoládégyár cím alatt keressék.)
Tim Burton rendező és John August forgatókönyvíró némileg megváltoztatták, pontosabban kiegészítették a regényt. Úgy érezték ugyanis, hogy teljesebb lesz a történet, ha megmagyarázzák, miért vált Willy Wonka ilyen furcsa és különc figurává. Picur Charlie ártatlannak tűnő kérdéseire válaszolva Wonka elmesél egy-egy sztorit a gyerekkorából. Visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy apja, a szigorú fogorvos megtiltotta fiának az édességfogyasztást (a gyermek Wonka fogszabályozóját akár kínzóeszközként is felfoghatjuk!), s így Willy édesség iránti vágyából végül csokibirodalom lett.
Tim Burton a kiváló alapanyaghoz pazar látványvilágot teremtett. Az öt gyárlátogató gyermekhez hasonlóan mi, felnőtt nézők is csak ámulunk, hogyan lehetséges ez. Szükség volt jó néhány makettre, különféle technikai eljárásokra, trükkökre, és a mókusokat is be kellett tanítani.
Tény és való: Tim Burton varázslatos utazásra hívja a kicsiket és nagyokat egyaránt. Jókat derülünk az egyes képsorokon, izgatottan figyeljük a kiváló színészi játékot, és ámulunk a mesés látványvilágon. Úgy érzem, mindannyiunk számára tanulságul szolgálhat Picur Charlie és Willy Wonka igaz története.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.