Carmen sehol sem veszíthet

Kiss János, a társulat igazgatója szerint több szempontból is meglepő lehet a győri Carmen. Először is szakít a klasszikus történettel, s ami ugyancsak izgalmassá teszi a produkciót: Bizet muzsikája helyett Christopher Benstead zenéjére születik meg a történet. A harmadik meglepetés: két dal erejéig Sebestyén Márta is részese az előadásnak.

„Vannak az embernek kedves darabjai, csak legkedvesebbek nincsenek – mondja Kiss János. – Vagyis minden előadás saját gyerek. A nemrég felújított Carmen is ilyen. Robert North tavaly Németországban ünnepelte születésnapját, ahová ebből az alkalomból minket is meghívtak – mint egyetlen külföldi együttest, s a koreográfus kérésére oda is a Carment vittük. Pozsonyban a Purimmal vendégszerepeltünk legutóbb. Most mindenképpen olyan darabbal akartunk menni, amely egyértelműen utal a gyökereinkre, arra, hogy a Győri Balett valójában táncszínház.”

A Carmen pedig ilyen előadás. Két felvonásos táncszínházi produkció.

„Csodálatos együttgondolkodás alapján született meg a darab – nyugtázza a tényt a társulat igazgatója. – Robert North a Győri Balett számára komponálta. Ráadásul örök témát dolgozott fel: a szenvedélyes szerelem és a polgári világ képmutatásának csillapíthatatlan harcát, amely erőszakhoz és halálhoz vezet. Túlzás nélkül állíthatom: az életünk része ez a történet. Nagyon bízom benne, hogy a pozsonyi közönség is szeretni fogja, hiszen bárhová vittük is el, Ausztriába, Németországba, Svájcba, Franciaországba, mindenütt szerették. Németországban már legalább húszszor bemutattuk.”

Robert North házi koreográfusa az együttesnek. Hazajáró lélek Győrben. Ő volt a koreográfusa a Trójai játékoknak és A halál és a lánykának is. A Carmen a hatodik darabja, amelyet betanított a társulatnak.

„Erős szálakkal kötődik hozzánk, és nemcsak szakmailag – emberileg is. Ilyen alkotóval, mint ő, nagyon jó dolgozni. De ugyanezt elmondhatom Robert munkatársáról, a darab zeneszerzőjéről, Christopher Bensteadről is, aki a világhírű Rambert Ballet korrepetitora és zenei alkotója volt. Amikor hárman együtt elkezdtünk gondolkodni az előadásról, Christopher ötlete volt, hogy szólaljon meg egy női hang a darab során. Milyen stílusban, kérdeztem. Majd adtam neki pár CD-t, hogy hallgasson meg néhány előadót. Rögtön bele is szeretett Sebestyén Márta fényes, erőteljes hangjába. Ez kell, mondta, pontosan ilyenre gondoltam. A próbák azonban Márta dala nélkül zajlottak. Ő ugyanis több mint egy hónapig az Egyesült Államokban vendégszerepelt akkoriban, így egészen addig, amíg a hangfelvétel el nem készült, Christopher éneklésére próbáltak a táncosok. A hangfelvétel pedig egy héttel a bemutató előtt született meg. Márta leszállt a repülőgépről, onnan vitte a taxi a Magyar Rádió stúdiójába, ahol felénekelte a szólóját, majd a másik dalt, a duettet Christopherrel. Pokoli nap volt, emlékszem. Lefoglaltuk a stúdiót, a zenekar már tűkön ülve várta Mártát, a gép természetesen késett, én, aki talán a legidegesebb voltam, mindenkit nyugtatgattam. Végül megérkezett Márta hullafáradtan, de tudjuk, vannak helyzetek, amikor a fáradtság jót tesz a hangnak. Ezzel egyébként a táncos is hasonlóképpen van. Amikor úgy érzi, hogy már megmozdulni is képtelen, egyszer csak olyan energiák szabadulnak fel benne, hogy minden erejét összeszedve nem mindennapi teljesítményt nyújt. A hangfelvétel is fantasztikusan sikerült, mindenki azonnal megszerette.”

Három év telt el a darab bemutatója óta, a Carment legutóbb tavaly ősszel Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban láthatta a közönség.

„Az eredeti bemutató ruháit Gombár Judit tervezte, ez a mostani már a második garnitúra a ruhákból. Az alap maradt, csak felújítottuk, stilárisan változtattunk rajta, s ezt a munkát már Győri Gabriella végezte el. Az előadás pedig érettebb, mint a bemutató idején – vélekedik Kiss János. – Minden impulzus, ami közben a táncosokat érte, akarva-akaratlanul belekerül az alakításukba. A Don Josét megformáló Pátkai Balázs nagyon fiatal, szinte naiv fiú volt még 97-ben, mára érett, szenvedélyes táncos lett belőle. Ami számomra nagyon izgalmassá teszi az alakítását: végig az erőt képviseli, lélekben mégis törékeny tud maradni. A Carment táncoló Cserpák Szabina is másképpen fogalmaz meg bizonyos dolgokat, mint annak idején. A torreádort William Fomin táncolta a bemutatón, most Sebestyén Bálinté a szerep. És még valami, ami ad némi plusz pikantériát a darabnak. A premier idején Pátkai Balázs és Cserpák Szabina még egy párt alkottak. A saját szenvedélyük is belekerült az előadásba. Az a jelenet, amikor Don José leszúrja Carment, még a próbateremben is katarzis volt. A hideg ráz ki most is, ha erre gondolok. A táncosok közül többen könnyes szemmel nézték, mi zajlik előttük. De most is hitelesek, amikor már nincsenek együtt. Ma is a torkomban dobog a szívem, amikor ebben a darabban látom őket, mert egy nagy szerelem senkiben sem múlik el nyomtalanul. Bennük sem, akik táncosként duplán, triplán érzékenyek.”