Bonnie és Clyde inverze

1967-ben Arthur Penn elkészítette a Bonnie és Clyde című filmet Faye Dunaway és Warren Beatty főszereplésével. Penn akkor a bűnözőpáros szemszögéből mutatta be a történetet, ráadásul kendőzetlenül ábrázolta a véres gyilkossági és szexjeleneteket is. A film annak ellenére, hogy Bonnie és Clyde a 30-as években rabolt és gyilkolt, remekül reflektált a 60-as évek végére jellemző szomorú, reményvesztett és frusztrált kisemberekre is. Ezért is fordulhatott elő az, hogy a nézők nagy része szimpatizálni kezdett a két bűnözővel. Holott Penn egyáltalán nem idealizálta, csupán végtelenül emberinek mutatta őket, elvégre nekik is lehetett jó humoruk, szerethettek és lehettek szenvedélyesek. Ugyanakkor megmutatta az erőszakos, gonosz és buta oldalukat is.
Ezt a pár gondolatot mindenképpen tudni kell a 67-es Bonnie és Clyde-ról ahhoz, hogy tisztán lássunk a Netflix The Highwaymen című filmjével kapcsolatban. Létezik az a kifejezés, hogy testvérfilm – a Bonnie és Clyde, valamint a The Highwaymen pont az ellenkezője ennek, amolyan ellentétpárjai egymásnak.
A bűnözőpáros a The Highwaymen valósága szerint már két éve rabol és gyilkol, a rendőrség pedig tehetetlen, sehogy sem sikerül kézre keríteni őket. Miriam „Ma” Ferguson (Kathy Bates), Texas épp hivatalban lévő kormányzója kénytelen visszahelyezni a szolgálatba két egykori Texas Rangert, Frank Hammert (Kevin Costner) és Maney Gaultot (Woody Harrelson), akik a bűnözők nyomába erednek. Régimódi módszereikkel pedig három hónap alatt megtalálják a hírhedt bűnözőket, majd a Louisianai Gibsland határában kivégzik őket.
John Lee Hancock rendező filmje sok szempontból ellentettje Arthur Penn Bonnie és Clyde-jának. Bár itt is egy páros van a főszerepben, ám ezúttal a rendőrök szemszögéből láthatjuk az eseményeket. A két kopó pedig nem győzi hangsúlyozni – talán túl sokszor, és ezzel túl szájbarágósan is –, hogy Bonnie és Clyde nem más, mint két bűnöző, két gyilkos. Így az is elítélendő, ha valaki szimpatizál velük. 
Hancock azonban meg sem próbálja megérteni, mi is vihetett arra két fiatalt, hogy Amerika legkeresettebb és leghírhedtebb bűnözőjévé váljon, túlságosan is elhamarkodottan, és ellentmondást nem tűrően ítélkezik felettük. Erre jó példa az a jelenet, amelyben Hammer és Clyde édesapja a fiúról beszélget. Az öreg elmondja, hogy a fiát tyúklopásért ítélték el, de csak azért lopta el a szárnyast, mert az egész család éhes volt. Ezért szerinte Clyde nem a természetéből fakadóan lett gonosz, hanem a körülmények tették azzá. Hammer viszont elintézi annyival, hogy Clyde valószínűleg azért lopta el a tyúkot, mert alapból gonosz volt. Ez azért különösen fájó, mert a két Ranger, Hammer és Gault karakterének sikerült kellő mélységet adni, az ő esetükben nem állítja fel Hancock azt a teóriát, hogy minden csak fekete vagy fehér. Ahogy Penn filmje első ránézésre a törvényenkívüliséget, a bűnözést idealizálta, úgy Hancock a törvényt idealizálja, nyíltan, minden kétséget kizáróan. 
Az elfogultsága, valamint a Bonnie és Clyde irányába mutatott felszínessége ellenére a The Highwaymen jó film. A témának kissé ellentmondva, egy kicsit lassan csordogáló alkotás, amelyben az akció helyett sokkal inkább a hangulat és a karakterizáció dominál. John Schwartzman operatőr nagyszerű munkát végzett, a képei a nagyvásznon is megállnák a helyüket. Kevin Costner és Woody Harrelson pedig igazán remek párost alkotnak, a kiöregedett, saját démonaikkal is küzdő, megfáradt Texas Rangerekként. 

The Highwaymen. Amerikai krimi, dráma, 2019, 132 perc. Főszereplők: Kevin Costner, Woody Harrelson, Kathy Bates, John Carroll Lynch. Rendezte: John Lee Hancock.