Kultúra

Bolhától a Bakmacskáig

Komárom | Georges Feydeau biográfiai értelemben csaknem száz éve halott, ám színházi értelemben még mindig meglehetősen virgonc. Erre utal, hogy az 1907-es keltezésű Bolha a fülbe körül sajátos kettős hagyomány formálódott az utóbbi évtizedekben a magyar színpadokon. Amihez most a Komáromi Jókai Színház is hozzáteszi a magáét.
Lakatos Krisztina

2020. február 6. 12:59

színház
Béhr Márton, Mokos Attila és Holecskó Orsolya (Kiss Gibbó Gábor felvétele)

A népszerű Feydeau-bohózatot alapértelmezett esetben felhőtlen szórakoztatást (és kiugró állkapcsokat) ígérve szokták elővenni a (bulvár)színházak, bízva abban, hogy a minden kötelező műfaji elemet csúcsra járató darab a társulat komikus vénáját megmutatva vérbő őrületként pörög fel. Aztán van a másik megközelítés, amely hangsúlyosabb dramaturgiai munkával igyekszik formálni a művet, mondjuk azáltal, hogy a szereplők viszonyait nyersebben, maibban rajzolja meg (anno, a kilencvenes években ezt a lehetőséget bontotta ki Mohácsi János Kaposvárott), vagy akár aktuálpolitikai áthallásokat pakol rá Feydeau-ra (ennek reprezentatív példája Vidnyánszky Attila „brüsszelezős” Bolhája, előbb Debrecenben, majd a Nemzetiben; azt meg csak a hazabeszélés, a szlovmagy színháztörténet rögzítésének igénye miatt jegyezzük meg, hogy Vidnyánszky a darabot először Kassán vitte színre, még mezei kárpátaljai rendezőként – és mellőzve az EU-kritikát). 

Horváth Illés, a nyíregyházi színház művészeti vezetője, a komáromi előadás rendezője hellyel-közzel mindkét hagyományból merít. Komolyan veszi a partitúrát, a kétszázvalahány ajtónyitást: ki kivel találkozik és kit kerül el, ki kivel sző terveket még távozás előtt, ki bújik meg az egyik ajtó mögött és ki robban ki egy másik mögül... Aminek eredményeként a lazább tempójú, ráérősen felvezető első és a félreértéseket végül csak szétszálazó harmadik felvonás között, a Felhergelt Bakmacskának nevezett indiszkrét szállodában elszabadul a harsány káosz. Mindeközben Horváth alkotótársaival együtt kiemeli a történetet a századfordulós francia nagypolgári (plusz félvilági) miliőből, és megtolja a modernitás, a 20. század felé. Persze, hosszúra nyúló, eklektikus század ez, sokféle jelzéssel, sokféle lehetséges asszociációval, szélsőséggel. Belefér – ahogy a Jókai Színházban használt szövegváltozatba – az utalgatás, a képes beszéd mellett a trágárság is. Vereckei Rita díszlete az előadás első és harmadik felvonásában Mondrian geometrikus absztrakciójába építi bele Chandebise-ék szalonját, a második felvonás helyszínét, a Felhergelt Bakmacskát aztán fukszia és csillámos arany fülledtségbe fojtja. Gálvölgyi Anett és Miovác Márton kortalanul modern jelmezei is lekövetik ezt a kettősséget, ahogy a közönséges és polgárpukkasztó végül is egy térben, egy történetben – mondjuk úgy, a libidó körtáncában – keveredik a kifinomultan polgárival.

A kavarodást egy postai úton hazakerülő nadrágtartó indítja el: ez az a bizonyos bolha a fülbe, ami miatt Raymonde Chandebise úgy gondolja, a házastársi kötelességeit az utóbbi időben egyébként is hanyagoló férje megcsalja. Meglehet, ez a ruhadarab 1907-ben sikamlós poénként hatott, de más idők, más morál, más ingerküszöb – két perc múlva nem is gondolunk rá, nincs jelentősége. A szexualitásnak ma már más a képi, a tárgyi nyelve, és a komáromi előadás ezt el is viszi gyakorlatilag a pornográfia határáig: fogasként (is) funkcionáló arany műpénisszel, felfújható guminővel, orosz akcentussal megszólaló örömlánnyal, a szállótulajdonos Ferraillon házaspár retró felnőttfilmeket idéző üzekedésével. Időnként ez tűnhet viccesnek, időnként soknak – ízlések és pofonok. (Egyébként ez utóbbiakból is akad jócskán.) 

Ami miatt szerethető a komáromi előadás, az a szereposztás. Még akkor is, ha újra és újra az az érzésünk támad, hogy némi stílegységesítő igyekezet jót tett volna, mert meglehetősen tágra nyílik az olló a szalonvígjátékokat idéző és a karikatúraszerű szerepformálások között, az egyes figurák a maguk jeleneteiben, minietűdjeiben kifejezetten emlékezetesek. Mokos Attila igazi kaméleonként váltogatja a színeit, ahogy emberi dimenziót ad a megroskadt Victor-Emmanuel Chandebise alakjának, majd izgága gesztusokkal életre kelti a hasonmást, a csetlő-botló, alkoholista hotelszolgát. Melecsky Kristóf jól poentírozva, mértéktartó ízléssel hozza a beszédhibás unokaöccsöt, a megfelelő pillanatban a férfiállatot is megvillantva; de élvezet nézni Béhr Mártont is, ahogy magabiztos hősszerelmesből a végére már-már torz Quasimodóvá zsugorodik. Szabó Viktornak a nemzeti sztereotípiákra építő karikatúra mögött is elhisszük a macsó mediterrán alfahímet, lemerevedve bámuljuk Culka Ottó, vagyis az angol vendég túlpörgött őrjöngését, majd Skronka Tiborba feledkezünk bele, ahogy kedélyeskedő szállodásból militáns agresszorba vált. Holocsy Krisztina, a kiérdemesült Kígyóbűvölő, aki immár madamként folytatja a karrierjét, egyebek mellett egy feszes burleszkbetétet tesz hozzá az előadáshoz. Majorfalvi Bálint az élveteg jó doktort alakítja, akit a gyógyítás helyett inkább az altesti funkciók foglalkoztatnak, Olasz István pedig a karót nyelt inas és egyszersmind felszarvazott férj tartásának változását rajzolja meg. Nincs kis szerep: Fabó Tibor, az alibiember már gumicsizmás-hálósipkás megjelenésével is sikert arat, Horváth Csenge szobalányként igazi kis női démont villant, Hostomský Fanni pár pillanat alatt érzékelteti azt az unott rutint, amivel a feladatait ellátja (és nem elsősorban az ágyazásra gondolunk). Az események sorát elindító két barátnő – Holecskó Orsolya (Raymonde Chandebise) és Staub Viktória (Lucienne Homenidès de Histangua) – a polgári szalonok bájos eleganciájával lép elénk, hogy aztán felkapja őket a forgószél, majd némileg megtépázva ejtse őket vissza.

Poén a végére is marad, de azt nem lőjük le. Inkább egy megnyugtatással zárunk: bár számos fog kiveretik, a nézőket (főleg, ha nevetnek) nem éri sérelem.

Támogassa az ujszo.com-ot

Nehéz időkben van a legnagyobb szükség gyors, megbízható tájékoztatásra. Jövőnkről, biztonságunkról, egészségünkről csak hiteles információk birtokában dönthetünk. Az ujszo.com ezért dolgozik. A gazdaság megroppanásával ugyanakkor hirdetési bevételeink csökkennek.

Ahhoz, hogy továbbra is fontos információkkal tudjuk segíteni olvasóink döntéseit, nélkülözhetetlen marad a szerkesztőség alapos, összehangolt munkájának fenntartása. Hisszük, hogy most van a legnagyobb szükség ránk.

Ezért kérjük olvasóinkat, ha lehetőségük van rá, támogassák az ujszo.com működését. Számítunk Önökre! Önök is számíthatnak ránk! Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra! Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Változatlanul előnyös pedagógushitel

Változatlanul előnyös pedagógushitel

Zuzana Čaputová

Čaputová: Fontos, hogy a szlovákok és a magyarok azt keressék, ami összeköti őket

Ivan Korčok

Korčok: Az MKP memoranduma nem segíti elő a szlovák-magyar jószomszédi viszonyt

kovátsmarcell

Kassán szabadtéri muzsikával kezdődött a trianoni megemlékezés

pénz euró

Hasznos tudnivalók az állami kölcsönről és az ügyintézésről

Branislav Gröhling
Frissítve

Hozzájárul a tankönyvek árához az oktatási minisztérium

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.