Batka-mesék ebbel

A Pozsonyi Kifli mesekönyvsorozatának az a célja, hogy megismertesse a szélesebb közönséggel – elsősorban, de nem kizárólag a gyerekekkel – azokat a személyiségeket, akiknek a neve szerte a világban jól cseng, de Pozsonyban kevésbé tartják számon őket, noha pályájuk, tevékenységük, életük legalább egy szakasza az egykori koronázóvároshoz kapcsolódott. Az elmúlt években született már pozsonyi mese Kempelenről, Bartókról, Széchenyiről, Lechnerről, most pedig egy olyan jeles férfiú került sorra, akinek a neve hallatán – saját bevallása szerint – a felkérés elhangoztakor még a szerzőnek is meg kellett mozgatnia az agytekervényeit, mit is tudna hirtelenjében felidézni róla.

Megspóroljuk olvasóinknak a wikipédiázást: Batka János (1845– 1917) városi levéltáros, művészeti kritikus volt; tevékeny részt vett Pozsony zenei életében. Számos művésszel, tudóssal és íróval folytatott levelezést, többek között Bartók Bélával, Johannes Brahmsszal, Fadrusz Jánossal, Kodály Zoltánnal, Liszt Ferenccel, Johann Strauss-szal, Rigele Alajossal, Richter Jánossal, Tilgner Viktorral, Richard Wagnerrel, Zichy Gézával. 1869-től a Pressburger Zeitung munkatársa és zenekritikusa volt. Több ezer levelet magában foglaló gyűjteményét Pozsony városra hagyományozta. Hagyatéka különböző pozsonyi intézmények gyűjteményében található. Rigele Alajos faragta mellszobrát 1918. október 26-án leplezték le a pozsonyi Rudnay téren. A hatalomváltás után a szobrot eltávolították, ma a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található. A szobor eredeti helyére való visszahelyezését ismét szorgalmazzák. Egy kattintással nagyjából ennyi tudható meg erről a jeles személyiségről, a monarchiabeli Pozsony kulturális életének befolyásos szervezőjéről, akinek az érdemei mára nagyrészt feledésbe merültek, háttérbe szorultak azoknak a művészeknek a teljesítményei mögött, akiknek az útját részben ő maga egyengette. (Batka „visszaútját” az élő emlékezetbe a Pozsonyi Kifli egyébként nem csak a most megjelent könyvvel egyengeti; szeptemberben a Rudnay téren szabadtéri kiállításon mutatták be sokrétű tevékenységét.)

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"294916","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2845","style":"width: 600px; height: 901px;","title":"Batka János - ahogy Gyenes Gábor megrajzolta","typeof":"foaf:Image","width":"1895"}}]]

Ha azt mondjuk, viszonylag keveset tudunk Batka munkásságáról, akkor fokozottan igaz ez Batka életére. Ahogy arra a Pozsonyi Magyar Intézetben hétfő este megrendezett könyvbemutatón Kacsinecz Krisztián is utalt, hiányoznak a másodlagos források, így a mesekönyv megírása során – és nem csak a műfaj követelményei miatt – jórészt a fantáziájára hagyatkozott. Természetesen ott vannak a könyvben a „kötelező” figurák – Liszt, Tilgner, Fadrusz és a többiek –, ott vannak a korabeli Pozsony jellegzetes helyszínei, de legalább ennyi a fikció is a történetekben, ráadásképpen megfejelve némi történelmi előérzettel és mai kikacsintással. Kacsinecz Krisztián azt is elmondta: a Pozsonyi mesék korábbi darabjaiban visszatérő megoldás volt, hogy a mesébe írt életrajz szereplői gyerekként szerepeltek, ő azonban nem tudta gyerekként elképzelni ezt a cilinderes úriembert. Így, ismét csak a fantáziájára – illetve mintaként a család ebére – támaszkodva, egy kutyával toldotta meg a történetet. Batka János egy téli vasárnap estén – egyébként a szabadkőművesek gyűlésére tartva – egy sötét kapualjban talál egy kutyust. „Mindjárt feltűntek neki szokatlanul nagyra nőtt fülei, hosszú orra és kávébarna szemecskéi. Az állatról azok a messzi földrészekről származó, repülőkutyáknak is nevezett gyümölcsevő denevérek jutottak eszébe, melyeket nemrégiben az állatkertben látott. Igaz, azok fejjel lefelé lógtak, és szárnyuk is volt, ennek viszont négy lába van, sőt egy hetykén kunkorodó, ide-oda billegő farka is.” Ez a kutya (Feketeszeder, röviden Szeder) a továbbiakban Batka hű társa lesz, a hat történet közül nem egynek a bonyolításában is aktív szerepet kap – és nem mellesleg ő lehet a kapocs a szöveg és a gyerekek között.

A másik kapcsot a könyv remek illusztrációi kínálják: a Batka, a pozsonyi muzsikamester vizuális élménye Gyenes Gábornak köszönhető. A grafikus a bemutatón kiemelte: inspiráló, képileg jól megfogható, erős hangulatú részeket talált a szövegben, amelyek vizuálisan továbbgondolhatók voltak, továbbá az is élvezetessé tette a munkát, hogy a történet egyszerre tartalmazott kosztümös és mai elemeket, néhol steampunkos, néhol karikaturisztikus utalásokat.

A könyvet Macsicza Emőke féli pedagógus méltatta, aki a szép kivitelezés mellett elsősorban azt emelte ki, milyen izgalmasan keveredik az epizódokban a valóság a fikcióval, és Kacsinecz Krisztián szövege milyen erővel szippantja be az olvasót a békebeli Pozsony hangulatába.