Bajban vannak a néptánccsoportok
2020. október 26. 13:48
Oláh Attila 17 évesen került kapcsolatba a néptánccal. A Csallóköziben kezdett, a Szőttesben folytatta, aztán hivatásos táncosként 2000-től tizennégy éven át a pozsonyi Ifjú Szivek tagja volt. Ezután lett a Csallóközi Táncegyüttes vezetője. Táncolt a 2015-ös budapesti Womex nyitógálán is, amelyet Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője rendezett, és ahol közel 500 világzenére és népzenére specializálódó lemezkiadó és -terjesztő képviseltette magát. Ez az esemény a világzenei szakmában ugyanazt jelenti, mint a filmeseknek Cannes.
„Az amatőr néptáncmozgalom fontosságát talán nem kell bizonygatnom. Ezek a csoportok nagyon magas színvonalon dolgoznak, értékes produkciókat hoznak létre. Ebben a szakmában projektekre, produkciókra, táncházakra, óvodás foglalkozásokra pályázunk támogatásért, ki-ki kapacitásai szerint. Mi idén hat pályázatot adtunk be a Kisebbségi Kulturális Alaphoz, ebből két műsort tudtunk megcsinálni, a többi folyamatosan tolódik. A tavaszi produkciókat őszre halasztottuk, aztán ismét el kellett halasztanunk, vagy karácsonyig, vagy jövő tavaszra. Március 31-ig kell teljesítenünk a pályázatban vállaltakat, ellenkező esetben vissza kell adnunk a támogatást” – magyarázza Oláh Attila, hozzátéve, hogy a számlájukra érkezett pénz egy részét már elköltötték az előkészületekre, másik részéhez pedig ebben a bizonytalan helyzetben értelemszerűen nem mernek hozzányúlni.
Egy-egy műsor születése hosszú folyamat, nem lehet két hét alatt színpadra vinni, úgyhogy az sem sokat lendítene a helyzetükön, ha december folyamán enyhítenék a korlátozásokat – amire jelenleg kevés az esély. Az eredetileg idén tavaszra időzített műsorokon például már tavaly elkezdtek dolgozni. „Az ezekre kapott támogatás legnagyobb része már el van költve, hiszen a koreográfusokat kifizettük, a fellépőruhákat megvarrattuk, a reklámanyag is elkészült”.
Megtudtuk, hogy egy színpadra tervezett népviselet elkészítésének ára a gyerekcsoportoknál körülbelül 80 euró, amit tánconként harminccal kell beszorozni – ennyien szerepelnek egy-egy koreográfiában. Egy teljes műsor összköltsége – a helyszíni hangosítással együtt – nyolcezer euró, ami első blikkre nem is tűnik soknak, főleg egy-egy magyarországi sztárcsapat itteni gázsijához viszonyítva. „Igyekszünk a lehető legkisebb összegből kihozni” – érkezik a magyarázat.
A hazai néptánccsoportok vezetői az évtizedek alatt megtanultak annyiból gazdálkodni, amennyit össze tudnak gereblyézni, és csak az elengedhetetlenül szükséges dolgokra költenek. A koreográfusok pedig részben abból élnek, hogy vendégként dolgoznak más együtteseknél. Bevételük ezen részétől idén megfosztotta őket a koronavírus-járvány, és akik nincsenek alkalmazotti munkaviszonyban valahol, mostanra megélhetési gondokkal küzdenek. Persze ezzel nincsenek egyedül, a kulturális szakmában rengeteg a szabadúszó – nem is tudjuk, mennyien vannak, és ami még aggasztóbb: az illetékes minisztérium sem tudja, most próbálják felmérni a helyzetet. Október 19-ig kellett kitölteniük a kulturális minisztérium kérdőívét mindazoknak, akik művészként vagy háttérmunkásként ebben a szakmában dolgoznak, hogy az illetékesek fel tudják mérni, mennyi pénzre lesz szükség a támogatásukra. Ebben a kérdőívben szerepelt egy rubrika, amelyet ugyan nem volt kötelező kitölteni, de fontos információnak számít, hogy az illetőnek mennyi volt a bevétele tavaly márciustól szeptemberig, és ehhez képest mennyit keresett idén ugyanebben az időszakban.
„Kitöltöttem ezt a kérdőívet, de haszontalannak, sőt nevetségesnek tartom, mert egyáltalán nem látni belőle, milyen mértékben károsodott az együttesünk a járvány miatt, és milyen mértékű kár ért engem személy szerint. Ez a rubrika szerintem nagyon hiányzik ahhoz, hogy a minisztérium reális helyzetképet kaphasson. Ráadásul az sem világos, hogy mire gondoltak: a pályázati pénzekből származó bevételre, vagy a jegyeladásokból, fellépési díjakból befolyt összegre, amely idén sokaknál a nullával egyenlő” – véli Oláh Attila, aki szerint az lenne a legjobb, sőt, egyenesen gesztusértékű lépés a kormányzat részéről, ha az idei támogatásokat akkor sem kérnék vissza az évek óta becsületesen, tisztességesen dolgozó csoportoktól, ha azok most nem tudják a megszabott határidő lejártáig bemutatni produkcióikat.
A leállásnak van egy pénzben nehezen kifejezhető része is: a rengeteg befektetett munka értéke, amely szinte teljes egészében kárba veszett. Mivel hónapok óta nem lehet próbákat tartani, a tavasszal megtanult koreográfiákat mára elfelejtették a táncosok, azaz mindent újra kell kezdeni – nem tudni, mikor. „Ha december végéig lezáródna ez az egész Covid-história, még lenne esély összehozni a tavaszi bemutatókat. De ha tovább tart a járvány, lehetetlen színpadra vinni a műsorokat” – foglalta össze a helyzetet a Csallóközi Táncegyüttes vezetője.
Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.
Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.
Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.