Azonosították Gyöngyösi István utolsó lakóhelyét

Gyöngyösi ráadásul úgy volt antikizáló, hogy velejéig magyar maradt, hogy a római világ minden egyes elemét saját költői valósága szolgálatába tudta állítani. Mitológiai allegóriái rétegezettek, s hol komoly, hol pedig éppen humoros jellegüknek köszönhetően válnak költői igazságok hordozóivá. Csetnek, a költő nyughelye valóságos parnasszusi hely, olyan, ahol „a poéták álmai játszadoznak“, ahogy Gyöngyösi mitologizáló szavai is kifejezik. Gyöngyösi a múlttal való folyamatos párbeszéd révén képes meg-megújuló értelmezésekre provokálni az irodalomtörténészeket is. A heroizmus, ráadásul korántsem paradox módon, éppúgy sajátja e költészetnek, mint a féktelen humor és a szókimondó érzékiség.
A magyar Ovidiusként is gyakorta emlegetett Gyöngyösi István halálának évfordulóján, július 24-én (immár hagyományosan) familiáris tisztelgésre gyűlt össze a költő hét esztendeje újra felfedezett sírjánál tisztelőinek csapata. Jankovics József tavalyi gondosan felépített ünnepi beszéde a laudáció mellett ki is jelölte a következő kutatói feladatot: „Gyöngyösi »egykori utolsó lakhelye azonban, ha a hagyománynak hihetünk, Csetnek városának Jolsvai utcájában azon 110. számú ház volt, mely a mi időnkben Urszinyi Mátyás gyógyszerész tulajdona lett, és talán jelenleg is az. A nevezett gyógyszerész azon házat atyjától, Urszinyi Györgytől örökölte, ez pedig ismét atyjától (ki 1774-ben született és 1832-ben halt meg) hallotta, hogy azon ház volt egykor a költő lakása.« Ekként tudósította Teschler Antal csetneki plébános 1886. évi, márc. 12-én kelt válaszlevelében az érdeklődőt, aki ezt a tudását 1897-ben, a már kiszámolt 122 évvel ezelőtt osztotta meg a tudományos közélettel. Elképzelem, hogy nem várva ki a következő 122 évet, valamikor a közeljövőben egy, az eddigiekhez hasonlóan forró július 24-én a költő lakóházának emléktáblájától indul kis csoportunk, s a költő végső nyugalmát jelképező emlékoszlopánál fejezzük be tisztelgő zarándoklatunkat.“ És Jankovics (illetve a jelenlévők) vágya idén már be is teljesedett, igaz, egyelőre emléktábla nélkül: Brutovszky Gabriella, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem doktorandusza ugyanis levéltári kutatásainak eredményeképp Jankovics nyomán azonosítani tudta az egykori Urszinyi-házat, s így az idei koszorúzás a Jolsvai utca (ma) 313-as számú, meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő háza előtt ért véget, mely a költő utolsó lakóhelye volt, s ahol 1700-ban, immáron tíz éve csetneki polgárként és négy évvel halála előtt befejezte az Új életre hozatott Chariclia című modernizált, kiegészített és továbbírt verses Czobor Mihály-átdolgozását (a befejező 989 versszak önálló Gyöngyösialkotás), melynek őse Héliodórosz ógörög regénye, a Sorsüldözött szerelmesek volt. A Chariclia kritikai kiadása 2005-ben jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában (Jankovics József és Nyerges Judit munkája). A viszonylag keveset kutatott mű számos filológiai felfedezés lehetőségét hordozza magában.
A sír megkoszorúzására 14 óra 30-kor került sor: Bedécs Tímea gömöri népdalokat énekelt, majd Hriczo Ágnes, aki idén végzett a nyitrai egyetemen, s Gyöngyösit választotta kutatási témájául, kedvenc Gyöngyösi-versrészleteit szavalta el. Emlékbeszédet Szászi Zoltán mondott, majd a sírra Csetnek polgármestere, a nemes kezdeményezést évek óta pártoló Miloš Gallo Barnák után elhelyezték a megemlékezés virágait a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár által megjelentetett Palócföld irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat (a lapot a főszerkesztő, Mizser Attila képviselte), a pozsonyi és a nyitrai magyar tanszék, a rozsnyói bányászati múzeum, a nagybalogi községi hivatal és a Csemadok, illetve a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának képviselői is. A koszorúzás záróaktusaként ki-ki felolvashatta kedvenc Gyöngyösi-versszakait.
A csetneki koszorúzást immár másodízben, ugyancsak 24-én egy füleki megemlékezés előzte meg, melynek során a füleki fellegvárban 12 órakor a pozsonyi és a nyitrai magyar tanszék, az SZMÍT és a Füleki Vármúzeum (Agócs Attila képviselte) koszorúi kerültek elhelyezésre a tavaly felavatott Gyöngyösi-emléktáblánál.