Gyöngyösi Istvánra emlékeztek Csetneken

A már hagyományos megemlékezést a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatócsoport Irodalomtudományi Intézete szervezte. Brutovszky Gabriella, a nyitrai egyetem doktorandusza röviden felidézte a költő munkásságát, életének utolsó éveit. „A kultusz tovább épül, és örvendetes hír, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a Gyöngyösi-kutatásba és kultuszápolásba” – mondta Brutovszky, aki arra is rámutatott, milyen jelentős Hriczo Ágnes munkája, aki doktori disszertációjában a gyöngyösi életmű rehabilitációjával foglalkozik. Jankovics József, az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz Osztályának munkatársa, a régi magyar irodalom szakértő kutatója elmondta, a költő hosszú ideig nem foglalhatta el megérdemelt helyét az irodalmi kánonban. Bár 1664-ben készült el legismertebb műve, a Mársal Társalkodó Murányi Venus, valódi elismerést csupán a Nyugat nemzedékétől kapott. Később azonban ismét mellőzték. Jankovics hozzátette, ma már a szakirodalmak kellő figyelmet szentelnek a barokk költő munkásságának, és hosszú idő után végre irodalmi tétellé vált az érettségi vizsgákon és az egyetemeken is. Gyöngyösire emlékezett továbbá Ambrus Ferenc, a rozsnyói irodalmi és kulturális élet szervezője, népdalokat énekelt a füleki Farkas Tímea, a költő műveiből pedig Fekete Gábor adott elő részleteket. A síremlék megkoszorúzását követően, melyet 2004-ben újítottak fel, a jelenlevők ellátogattak a költő utolsó lakhelyére is. Gyöngyösi István emlékét Csetneken kívül Murányban, Füleken és Nagybalogon is ápolják. A Csemadok nagybalogi alapszervezete idén már ötödik alkalommal rendezte meg a Gyöngyösi István nyomában az ifjúsággal elnevezésű gyereknapot, melynek keretében a Balog vár romjainál emlékeztek az egykori várkapitányra.