Az üstdobra állított Vágy

De van egy másik karácsonyi ajándéka is a nemzetközileg is elismert magyar koreográfusnőnek. Azt a felnőttek kapják. Társulatának „fekete gyöngye”, a barbadosi Valencia James a zeneirodalom legerotikusabb zeneművét, Ravel Boleróját táncolja egy nagy üstdobon, a Fischer Iván vezényelte Budapesti Fesztiválzenekar tagjai körében, a Művészetek Palotájában.

„Az ember mindig arról beszél, amit éppen átél – vélekedik négy hónapos Mirkó nevű fiával a karján Bozsik Yvette. – Amikor megszületett Milán, a nagyobbik fiam, aki most nyolcéves, Négy évszak címmel csecsemőszínházi produkciót hoztam létre Vajdai Vilmossal, s azt azóta is műsorán tartja a Kolibri Színház. Később, ahogy Milán növekedett, egyre nagyobb gyerekeknek készítettem darabot. Ma már kettős játék részese vagyok. Milán révén én a gyerekekhez kerülök egyre közelebb, ő pedig – általam – a színházhoz. Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben ugyanis már ő is táncol, és szemmel láthatóan élvezi. Én pedig örülök, hogy ebbe nő bele, s hogy a táncban megtalálja magát.”

Balettintézeti növendékként Bozsik Yvette a Diótörőben lépett először színpadra, s akárcsak ma, érett táncosnőként és koreográfusként, már akkor is mindenhez maximális áhítattal és alázattal viszonyult.

„A keret, a Diótörő világa csodálatos volt, csak mindig másra vágytam, nem arra, amit szerepben kaptam. Szerettem volna Mása lenni a darabban, de az soha nem lehettem, csak katona, egér, vagy néger kisbaba a dobozban. Ez utóbbi viszont már izgalmas feladat volt. A Háry Jánosban is szerepet kaptam, de ott is csak katona lehettem. Az Aidában viszont szerecsen, tetőtől talpig feketére festve. Azt is élveztem nagyon.”

Gyerekdarabjai minden alkalommal telt házakat vonzanak. A Négy évszak után – kedvenc gyerekversei alapján – a Létrameséket készítette el, amelyben József Attilától Tankó Sirató Károlyig több magyar költő alkotását fordította le a tánc nyelvére, miközben a gyerekek – Ónodi Eszter és Szacsvay László tolmácsolásában – a költeményeket is hallhatják. Varázscirkusz címmel Mozart Varázsfuvoláját fogalmazta át úgy, hogy az opera szereplői egy vándorcirkusz tagjai, akik Sarastro palotájában lépnek közönség elé. Csakhogy az Éj királynője itt állatszelídítő, Tamino légtornász, Papageno bohóc, Papagena pedig kötéltáncosnő. Szepes Mária ifjúsági regényéből, a Pöttyös Panniból Németh Ákos átírása nyomán készített koreográfiát. A Gyerekjátékokat Novák Jánossal hozta létre. A Petruska és Pulcinella a commedia dell’arte stílusában született. A Péter és a farkasban az állatok jellemző viselkedését mutatja meg Prokofjev zenéjére.

„Mostanában csak ez érdekel – állítja Bozsik Yvette. – Ott, ahol jelenleg minden arról szól, hogy egymást tépik-ölik az emberek, mindenkinek előítélete van mindennel és mindenkivel szemben, tolerancia sehol, csak a gyerekek érvényesek számomra. Egyedül az ő véleményüknek van valódi hitele. Mindenki más ilyen-olyan prekoncepcióval ül be az előadásra. Ide jutottunk. A gyerekeknél egyébként nincs kamu. A felnőttek elüldögélnek a színházban, és úgy tesznek, mintha mindent értenének, a gyerekek azonban nem ilyenek. Nekem sokszor a szememre vetik, hogy az én előadásaim szórakoztatóak és érthetőek. Úgy látszik, már ez is baj. A gyerekeknél azonban nagyon fontos az érthető dramaturgia, hogy a darab jó feszes legyen, és a humort se nélkülözze. A gyerekeket be kell vonni a játékba, érezniük kell, hogy ez hozzájuk szól. Az interakció az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben is nagyon fontos.”

Öt történetet választott ki a 12. századi arab mesegyűjteményből. Az Aladdin csodalámpáját, a Seherezádét, az Ali baba és a negyven rablót, A halász és a gonosz szellemet és Az ébenfa lovat. A tánc és a film eszközeit az indiai új hullám stílusában Rimszkij-Korszakov Seherezádé című művével, valamint mai keleti és etnozenékkel ötvözik az alkotók, ugyanis a mesék koreográfusai a társulat táncosai. Bozsik Yvette rendezőként jegyzi az előadást.

„Ezeket az előadásokat mindig a gyerekemen tesztelem, hiszen önmagában a mozgás, a tánc neki sem elég. Kellenek a vizuális eszközök, a látványt meg kell támogatni, mivel a mai gyerekek számítógép előtt, egy egész új képi világ szereplőjévé válva nőnek fel. Én igyekszem mindig olyan gyermekelőadásokat készíteni, hogy az egész család, a legkisebb unokától egészen a nagymamáig mindenki élvezni tudja. Az Ezeregyéjszakában is sok utalás van olyan dolgokra, amelyeket a felnőttek is ismernek."