Az idős Renoir és utolsó múzsája

 

A tüzes, vörös hajú elbűvölő szépség, Andrée, becenevén Dédée kerékpárral érkezik a vidéki környezetben élő idős Renoir házába és műtermébe, hogy a festő felfogadja őt modellnek. Renoir (1841–1919) csodálatos vidéki birtokán tolószékben él már, kegyetlen, szinte elviselhetetlen fájdalmakat kénytelen elviselni a reumája miatt. Éjszakánként olykor embertelen üvöltésére fut össze az egész ház, hogy enyhítsék a fájdalmait. Festeni is már csak úgy fest, hogy az ujjaihoz kötözik az ecsetet. Egykori modelljei vezetik a háztartását, akik nem szívesen istápolják utódjukat, Dédée-t. Irigykedve nézik, hogy Dédée nemcsak az idős festőt, hanem annak legkisebb fiát, a kamasz Cocót is elbűvöli. Sőt, a festő középső fia, Jean is mind nagyobb rokonszenvvel viseltetik iránta. S ahogy telnek a napok, Renoir Dédée hatására visszakapja alkotókedvét és elvesztett energiáit. Csodálatos aktokat fest a lányról. Jean az első világháborús frontról tér haza sérülten. Őt is felvillanyozza a lány. Dédée hatására dönti el, hogy a filmművészettel kötelezi el magát. A filmnek nincs ennél szerteágazóbb, bővebb története. Renoir és Dédée, valamint Jean és Dédée kapcsolatát boncolgatja, kellemes, finom, idillikus környezetben és hangulatban festői képek hosszú során. Lassú művészi film, amelyben nemcsak a gyönyörű vásznak élednek meg, hanem Renoir festői metódusa is meg-megvillan, s a párbeszédekből utalásokkal-jelzésekkel sok mindent megtudhatunk a mester világnézetőről és a művészi hitvallásáról. Lassú, színes szép etűd ez a film a múzsa sugallatáról, az időskori művészi fellobbanásról. Harmonikus, nyugalmat árasztó, fekete szín nélküli mozi. A mester számára ugyanis – ahogy a filmben kimondja – a kép szerethetőt, örömszerzőt és szépet jelentett.