Az év legnagyobb fogása

Azt mondják, a jó történethez kell egy gyerek meg egy kutya. Gyerekből van nekünk mindjárt három, csak kutyaügyben álltam a családdal évekig hadilábon. Tiltakoztam, érveltem, hogy miért is nem kell. A lakást rég kinőttük, már egy csendes kis akváriumnak se találnánk helyet, nemhogy holmi nyüzsgő ebnek! S merthogy nekem nem volt soha, nem éreztem hiányát ilyenféle bohóságnak. Ez ügyben rendíthetetlen voltam, s a témát rendszerint azzal zártam, jöhet a kutya, ha lesz családi házunk. Házunk ugyan még mindig nincsen, de amikor egy tavaszi délelőttön a kertünkben meglazították a talajt ötven formás tujám alatt, s a fákat teherautóra rakták és el is vitték, magam tettem könnyezve a meggondolatlan kijelentést, kutya kell a kertbe! Úgy csillantak fel a szemek körülöttem, hogy mire mérgem párologni kezdett, már nem lehetett visszaszívni könnyelmű kijelentésem. Tudták, mi a fájó pontom, sorolták is vastagon, mi mindennek kelhet még lába abban a kertben. Szóval, lássam csak be, bizony kell nekünk az a kutya. ĺgy esett meg, hogy végül rábólintottam. Már másnap megindult a kutyalexikonok és szakkönyvek áradata, s hetekig tartott, míg kutyalázban égő családom számba vette és végiglátogatta az ismerősök egész kutyatárát. Csak úgy röpködtek otthon a fajtanevek, szakkifejezések meg a különféle kutyaságok. Közben azért titokban reménykedtem, talán elmúlik ez az új mánia.

De nem múlt, sőt egy nap autóba ültettek. Meglepetés, mondták. S egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott hempereg a lábam körül négy gyönyörűséges, gömbölyű szörmókocska. Egyik szebb, mint a másik, simogatni, szeretgetni való valamennyi. A kis fehérgalléros meg különösképpen, egy percig se volt kétséges, melyiket visszük. Na de hova? Hisz ez még kicsi kutya, a kertbe nem mehet! Ismét győztek és meggyőztek. Elég neki egy nagy kartondoboz az erkélyen, nyugtattak, s különben se izguljak, nem lesz nekem vele semmi gondom. És én hittem nekik! Én balga! Ki hallott még ilyet, még hogy dobozban egy rotvajler?! Éppen két percig tűrtem a kutyanyüszítést, aztán szobatisztaság ide meg oda, önként engedtem át féltve gondozott balkonom teljes egészében. Elszoktam én már a babázós éjszakai virrasztástól, különben se volt benne áldott jó alvó gyermekeim mellett sok részem. Mondták ugyan, hogy sírni is fog egy-két éjszaka, hát nálunk ez kerek egy hónapig tartott. Semmihez sem hasonlítható a kutyavonyítás az éjszakai lakótelepi csendben! Ücsörögtünk mi éjfélkor a parkban, kerültük a várost hajnalban, szunyókáltunk az erkély kövén révedezve, s már éppen a végkimerültség határán jártunk, amikor megtörtént a csoda. Egy reggel mi korábban ébredtünk, mint a kutya. Ezek után magam sem értem, mi lehet az oka, hogy mégis a család kedvence lett Lédi, a kis buta.

Na és a nappalok! Mind az összes felér egy mesével. A nevelést a kutyusnál se lehet elég korán kezdeni. Igazán változatos kultúrprogramokban részesítettük a nyáron, tarka fesztiválok, pecsenyeillatú falunapok, zajos rockkoncertek és vidám kirándulások. Meg persze séta, bármelyik napszakban. Vasárnaponként meg kutyaiskola. Ja és dolgozni is kellett néha, ezért aztán munkába is járt velünk a léha. Becsülettel takarítottam a sok kutyaszőrt, na meg az egyebeket. Aztán nálam is betelt a pohár. Bármennyire szeretünk is, most már irány a kert, kedves kutyuskánk! S mivel hogy ezután a kertben már a kedvenc ebnek is lába kelhet, csináltattunk neki egy biztonságos ketrecet.

Korántsem ért még véget a kalandjaink sora, mert félesztendős még csak a kis kutya. Mi már tudjuk, Lédi nélkül unalmas az élet, viszszük is magunkkal, ahova csak lehet. A minap halászni volt a díszes társaság. Heten, mint a gonoszok. Halat vacsorázunk, ígérték, merthogy most biztos kifogják azt a bizonyos nagyot. Ki is fogták. A parton. A huszonöt kilós butus kutyust. Horgostul kapta be a ficánkoló kukacot. Ijedten rohant haza a pecázó banda, a damil végén meg átfúrt nyelvvel és horoggal lihegett a kifogott kutya. S miközben a Dunán forgatták a hidat ide-oda, már a műtőasztalon feküdt az elaltatott kutya. Lédinek ma már kutya baja, csak a férjem kezén éktelenkedik a kutya fognyoma.