Ha Virginia Woolf a gondolatfolyam megteremtője, akkor Csobánka Zsuzsa az érzelemfolyam megalkotója.
Az érzelem-láger foglya
Ha Virginia Woolf a gondolatfolyam megteremtője, akkor Csobánka Zsuzsa az érzelemfolyam megalkotója. Prózaíróként mélyről induló női megéléssel, feminista írásmóddal jelentkezett.
Végigolvasva idén megjelent kötetét – a nyolc nagyobb egységbe keretezett hatvanöt kisebb szövegrészletet –, világossá válik: az érzelmek rabjaként, a múltba visszautazva, a szereplőkkel együtt vélt vagy valós történeteket újraélni, újraálmodni (a történetek sokszor egymástól eltérő véggel szerepelnek), megírni nem lehet más, mint pokoljárás. Majdnem Auschwitz. Az írás témája nagyjából egy családtörténet, Jákob és Edit Zinger találkozása, szerelme és szenvedése a második világháború idején. Emlékük, megidézésük a génjeikből, tragédiájukból fakadt utód által, annak birkózása a valahova tartozás érzelmi örökségével és harca a megsemmisüléssel, az örökkévaló szerelemmel.
Kis dózisokban olvasva (napi harminc oldal) számomra egyfajta álomterep-előkészítő lélekidomítási gyakorlatnak tűnt. A szimptómák: kora hajnali ébredés, elrontott cselekedetek újraértelmezése, gomolygó sötét gondolatok letisztítása. Nagyobb adagban felfokozott révedést okozott. Elhatalmasodott rajtam a nyugtalanság és a tehetetlenség érzete. Csobánka Zsuzsa ebben az írás- és érzelemfolyamban irtózatosan mélyre elásott emlékeket rehabilitál, exhumál. És az írás hat. Boncol és zsigerel. Vág és szaggat. A teljesen tisztán olvasható történeti szálakra érzelemtörténési szálakat bogoz. Megalkotja az érzelmi dimenziót a lineárisan vagy kronologikusan mérhető tér-idő koordinátákra támaszkodva, de attól el is rugaszkodva. Hol vannak a fakadási pontok? Hogyan lehet felbontani a térbeli linearitást és az időbeli kronológiát úgy, hogy az természetes legyen? Melyek a genezis előtti pillanatok? Kiből ki lehet, kiben ki lakik? Milyen érzelmet sugároz a másik felé? Csobánka Zsuzsa könyvéből ez is kiderül. A szöveg- és érzelemfolyamban talán csak egy dolog fölösleges, a trágár szóhasználat. Nem erősíti, inkább gyengíti a befogadói élményt. Különösen azokban a részekben, amelyekben a főhősök intim pillanataikat élik meg.
Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz. Kalligram, 2013.
.
Értékelés: llllllllmm
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.