Az érzékiség bűvöletében

Hatvanöt évesen leforgatta élete első nagyjátékfilmjét, a Hullócsillagot (Stella cadente), s ezzel újabb érdemeket szerzett. Ennek is köszönhette, hogy 2014-ben ő volt a Karlovy Vary-i fesztivál zsűrijének az elnöke, idén pedig az ő választásával kezdődött a Hat közeli találkozás elnevezésű új szekció, amely hat jeles rendező egy-egy kedvenc filmjét kínálta a közönségnek. Minarro Orson Welles születésének 100. évfordulója alkalmából az amerikai rendező 1958-as alkotását, A gonosz érintését választotta, amelyet tizenhét évesen látott először. Welles művét azonban nemcsak elismerő szavaival ajánlotta a nézők figyelmébe, forgatott hozzá egy ötperces rövidfilmet is, amelyben Rosa Novell, az azóta súlyos betegségben elhunyt színésznő egy Grimm-mesét mondott el a Rossz győzedelmeskedéséről. A jeles katalán színésznő Minarro eddig egyetlen játékfilmjében, a Hullócsillagban is feltűnik, amelynek főhőse Savoyai Amadé (eredeti nevén: Amadeo Fernando María de Saboya), a 19. század utolsó harmadában spanyol trónra került olasz herceg. Huszonöt éves múlt, amikor szülővárosát, Torinót elhagyva megérkezett spanyol földre, felvirágoztatni azonban nem tudta az országot, mert a hatalomért küzdő különböző helyi csoportosulások meggátolták ebben. Nem kis pompával berendezett palotájában így másra nem is volt lehetősége, mint magányosan elmélkedni, vagy órákon át kémlelni a csillagos eget, jobb esetben fiatal titkárát vagy vérmes szakácsnőjét fogadni az ágyában. Feleségével, a nála három évvel idősebb María Victoriával ritkán találkozott, házaséletet – a feljegyzések szerint – egyáltalán nem éltek. Negyvenöt év adatott a királynak, földi léte az utolsó napig a szépség bűvöletében telt. Savoyai Amadé mindenben a lenyűgözőt, a művészit kereste, Minarro pedig filmje első kockájától az utolsóig ezt érzékelteti. És nemcsak bent, a palotában, a termek, a szobák berendezésével, tárgyi világával, a felszolgált ételek, a gyümölcstálak artisztikus szépségével vagy a palotát övező park buja vonzásával, hanem a szótlan, mélabús királyt szolgáló személyek külső megjelenésével is. Egy borral teli serleg, egy ékszerekkel feldíszített teknőc vagy egy kecses porcelánváza ugyanolyan fontos „szereplője” egy-egy jelenetnek, mint azok, akik az udvarban élnek és a királyt szolgálják. Alex Brendemühl (Savoyai Amadé), Lola Duenas (a szerelemre éhes szakácsnő), Lorenzo Balducci (a titkár) és Álex Batllori (a nárcisztikus szolgáló) remekül teremtenek meg egy rég letűnt világot, amelyben az érzékiségnek elmaradhatatlan velejárója a pompa, a finom falatokkal és nemes borokkal teli asztal, a bordó és az aranyszínű selyem, a brokát, az egzotikus virág. Minarro vásznáról pedig semmi sem hiányzik mindebből, de még a zenét is úgy válogatta össze (Puccini és Verdi operaáriáiból, valamint francia és olasz slágerekből), hogy minden egyes jelenet bizsergető hangulatot kapjon a filmben. Így még inkább feltűnő az uralkodni képtelen király határozatlansága, de sikerül megragadnia a Spanyolországra azóta is jellemző egységtelenséget is.  Minarro, akit eddig a legjelentősebb spanyol producerek között tartottak számon hazájában, Karlovy Vary idei fesztiválján már következő játékfilmjéről beszélt. A bibliai Salomé történetét szándékozik feldolgozni úgy, hogy az iraki Abu Graib börtön 2003-as borzalmaiból is meríteni fog a filmhez. „Salomé életében annyi az erőszak, hogy az ember már azt hiszi, nem is nő volt az illető, hanem férfi, aki nőnek adta ki magát – vélekedik a rendező. – Valószínű, hogy Keresztelő Szent János elutasítása hívta elő benne azt a sok kegyetlenséget, én pedig épp ezzel a motívummal szeretném átitatni a filmet, hogy megmutathassam, mit tesz az emberrel az elfojtott szexualitás. Mivel a spanyol kormány 70 százalékkal csökkentette a filmgyártásra szánt anyagi támogatást, ugyanannyi pénzünk van filmekre, mint például Kolumbiának. Ott évente húsz filmet gyártanak, nálunk pedig eddig minden esztendőben legalább száz film készült. Szerencsére találtam már koprodukciós partnert. Mexikó és Horvátország mellém állt az ügyben, így jövőre el is kezdhetem a forgatást.”