Az erőmű erőtlen lemeze

Kezdjük azzal, hogy a Tour De France Soundtracks nem teljesen új anyag, hanem főként az 1981 és ‘86 közötti időszak kevésbé sikerült termékeit aktualizálta a hűséges hangmérnökök (Fritz Hilpert és Henning Schmitz) segítségével az időközben két őstagra fogyatkozott, Florian Schneider és Ralf Hütter alkotta Kraftwerk. A legrangosabb kerékpáros verseny ihlette címadó szerzemény még a robot-popperek 1983-ra tervezett, ám végül soha el nem készült Technopop című albumára született, és még abban az évben meg is jelent kislemezen. Bár nagy sikert aratott, mégsem tartozik a Kraftwerk legemlékezetesebb pillanatai közé. Vajon mit sikerült belőle kihozni két évtizeddel később? És miért nem inkább valami újat alkotott a Schneider-Hütter duó? Jogos kérdések. Eleve nem várhatjuk el, hogy az új albumtól leessen az állunk; még a zenei divat-diktátorokat is legyőzi az idő, elkerülhetetlen a lemaradás. A legtöbb, amit elvárhatunk, az a szinten tartás, és ezt a Kraftwerk teljesíti. A címadó szerzemény eredetijét és 2003-as változatának etapjait, továbbá néhány új kompozíciót (Chrono, Vitamin, Aero Dynamik, Titanium, Elektro Kardiogramm, La Forme, Regeneration) magába foglaló album modern deep house-os, micro house-os hangszerelése ellenére minden ízében klasszikusan „kraftwerkes”: tökéletes letisztultság, hipnotikus hatásmechanizmusok jellemzik. Talán már nem annyira avantgárd és futurista, mint huszonöt éve, viszont azzal a lúdbőröztető élménnyel szolgál, amikor a múltból a jövő megérkezik a jelenbe. (est,p)