Az elmúlt év népzenei szenzációja

A Fonó együttes 2002. december 11-én mutatta be Mixtura cultivalis című lemezét a Fonó Budai Zeneházban. 2003. december 8-án pedig ezt a lemezt az egyik legrangosabb szakmai díjjal tüntették ki Párizsban.

A hanghordozó érdekessége, hogy nagyrészt felvidéki muzsikát tartalmaz, és ez nem is puszta véletlen, ha figyelembe vesszük, hogy a zenekar vezetője, Agócs Gergely, és prímása, Szabó Gábor is tájainkról származott el Magyarországra, Budapestre.

Az anyag a Fonó records gondozásában jelent meg, és a kiadó franciaországi képviselője által eljutott Európa egyik legrangosabb zenei szaklapja, a havonta százezer példányban megjelenő Le monde de la musique szerkesztőségébe. A kritikusok pedig érdemesnek tartották arra, hogy a choc de l’année – laza fordításban: az év szenzációja – elnevezésű díjjal jutalmazzák. Az indoklásban kiemelték a lemez őszinte hangvételét, sokszínűségét, hogy sikerült megtalálni a közös nevezőt a cigány, a ruszin, a magyar, a német, a cseh zenében. A magyar zenei életből eddig csupán az Állami Hangversenyzenekart tüntették ki ezzel a díjjal 1995-ben.

„Nagyon jó érzés volt olyan világhírű előadókkal együtt díjazottnak lenni, mint a Londoni Filharmonikusok, a Bécsi Filharmonikusok vagy Cecilia Bartolli – mondja Agócs Gergely. – A díjjal pénz nem jár, valójában »csak« szakmai elismerésről van szó. December 15-én éppen Párizsban léptünk fel, a koncert a kitüntetéstől függetlenül szerveződött már március óta. Szerencsés egybeesés, és nagyon jó érzés volt úgy színpadra lépni a francia közönség előtt, hogy egy héttel korábban ilyen nagy elismerésben részesültünk. Ott, azon a koncerten meggyőződhettünk róla, valójában mekkora súlya, jelentősége van a dolognak. És nem csak azért, mert teltház volt, mert a lépcsőkön is ültek az emberek...”

Ez az elismerés – bár egy zenekarnak, egy lemeznek szól – talán sokkal többet jelent. Talán bizonyítja, hogy a magyar népzene nem igényel semmiféle tálalást, semmi körítést, csomagolást. Nem kell „előemészteni”, feldolgozni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. A magyar hagyományos zenei kultúra önmagában, eredeti, hiteles formájában rendelkezik olyan művészi nyelvezettel, amelyet a – mondjuk úgy – a művelt Nyugat is ért. A Fonó zenekar pedig hagyományhű stílusban muzsikál. Abban a formájában mutatja be a magyar hangszeres népzenét, amely régen bevált, amelyet teljes biztonsággal magukénak tudhatnak.