Az elfelejtett vörös gróf

Dušan Trančík rajongva beszél a magyar színészekről. Törőcsik Marival szeretett volna filmet készíteni, valamikor a nyolcvanas években, de a külső körülmények nem tették lehetővé, hogy együtt dolgozzanak. Forgatott azonban Bulla Elmával, Cserhalmi Györggyel, Bán Jánossal, Hunyadkürti Istvánnal - 1990-ben készült Amikor a csillagok vörösek voltak című filmjében pedig Garas Dezsővel. A szlovák-francia koprodukcióban született alkotás több ember sorsán keresztül mutat egy szeletet az elmúlt század történéseiből, a negyvenes évek végétől egészen az 1968-as szovjet megszállásig. Garas Dezső egy „vörös grófot“ alakít a filmben, aki a letűnt idők emlékét őrző kastélyából szemléli egy számára idegen, s elfogadhatatlan világ fájó mozzanatait.
„Még a játékfilm előtt forgattam egy dokumentumfilmet Két portré címmel - lépünk vissza a múltba a neves szlovák rendezővel. - Egyik szereplője a Pöstyén mellett élő Frideczky Iván volt, az egykori magyar gróf, akit Garas Dezsővel többször is meglátogattunk. Minden reggel ittunk nála egy pohár pezsgőt, mert a gróf úgy tartotta: pezsgőzni reggel kell, délután már csak a vodka jöhet. Dezső sokat beszélgetett Frideczky Ivánnal, akit én modern grófnak neveztem, mivel úgy élt és úgy gondolkodott, hogy az mindkettőnket lenyűgözött. Garas Dezső sokat ellesett a gesztusaiból. A filmbeli Szentirmay gróf megformálásához kiváló alapanyagot kapott.“
Hogy honnan került Dušan Trančík látókörébe Garas Dezső? „Az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István feleségének, Gyürey Verának beszéltem a kész forgatókönyvről, és elmondtam neki azt is, hogy sem a szlovák, sem a cseh színészek között nem találtam megfelelő színészt az itt felejtett gróf szerepére. Vera azonnal tudta, kit keresek. Pontosan ráérzett. Ő hozott össze Garas Dezsővel, aki nagy örömmel fogadta a lehetőséget. Természetesen én is boldog voltam, hiszen a magyar színészek mindig új értékeket, új impulzusokat hoztak, nemcsak számomra voltak fontosak, szlovák kollégáikat is felvillanyozták játékukkal. Garas Dezső disztingvált színész volt, ezt szeretném hangsúlyozni. Élőkelő, még a legjobbak csapatában is kiemelkedő. Mindenkihez emberi módon közeledett, közvetlensége nem ismert határokat. Szentirmay gróf szerepe nagyon a kedvére való volt. Ez már a Frideczky Ivánnal való délelőtti pezsgőzések során kiderült. Mindenről kifaggattuk az egykori grófot, akinek vegyészmérnöki diplomája volt, Dezső pedig csak úgy szívta magába a szavait, leste minden mozdulatát. Szentirmay egyre mélyebb zuhanásához a legapróbb mozzanatok is jól jöttek neki. Nyitott embernek akartuk mutatni a filmbeli grófot, akitől a nacionalizmus vagy az idegengyűlölet olyan messze állt, hogy kastélyában még a helybeli cigányok is szabadon közlekedtek. Ilyen szerepet tudomásom szerint magyar filmben nem játszott soha.“
A film hazai bemutatója Dunaszerdahelyen volt, első külföldi vetítése pedig az 1991-es berlini fesztiválon.
„Dunaszerdán - ahogy Dušan Trančík mondja -, tele volt a mozi, Dezső szívélyes fogadtatásban részesült. A vetítés után odahajolt hozzám, és megköszönte a szerepet. Becsületes kudarc a miénk, súgta a fülembe sajátos iróniájával, és való igaz, összefogottabb, drámaibb lett volna a történet, ha csak Szentirmay grófról szól, de eléggé szerteágazó lett, és nem egy figura elveszik az időben. Értékei azonban így is vannak a filmnek, s azokra a Berlinalén is felfigyeltek. Garas Dezső végig nagyszerűen játszik. Értettük egymást. A gondolataimba látott. Szólt is párszor a forgatáson, hogy nem kell tolmács, küldjem el, pontosan tudja, mit várok tőle. Hatalmas színészi arzenállal állt a kamera előtt, de mindig csak annyit adott, amennyit az adott helyzet megkívánt. Minimális eszközökkel játszott. Nem tartozott az exhibicionista színészek közé. Ahogy nézett, ahogy mosolygott, ahogy összevonta a szemöldökét, az mind-mind apró, ám kifejező gesztus volt. A bemutató után sajnos elváltak az útjaink. Mindketten nagyon elfoglaltak voltunk. De amikor halálának híre utolért, abban a pillanatban kihagyott a szívem. Garas Dezső kivételes ember volt, és kivételes színész.“
Franciaországban tíz évig a klubhálózat műsorán szerepelt az Amikor a csillagok vörösek voltak, Magyarországon be sem mutatták, még a televízió sem vette meg. Garas Dezsőről eddig két könyv jelent meg. Egyik sem említi a Dušan Trančíkkal forgatott filmet. Kár. Szentirmay gróf egy meglehetősen gazdag színészi galéria összetéveszthetetlen portréja.

Szabó G. László