Az Azahriah-jelenség nyomában

„Azahriah triplázni fog a Puskásban. Reméljük, Szoboszlai is!” Ilyen és ehhez hasonló egysorosok lepték el az információs szuper-sztrádákat, mikor kiderült, a magyar gigasztár a honi előadók közül elsőként tölti meg az egykori Nép-stadion helyén álló Arénát. Nem, nem a Papp László-félét – azt már letudta –, hanem a Puskás Arénát, mely az Eb-selejtezőkön kiválóan szereplő magyar labdarúgó-válogatott elsődleges hazai pályája. Eddig olyan zenei nagyságoknak sikerült kibélelni a nemzeti stadiont, mint a Red Hot Chili Peppers, a Rammstein (dupláztak), a Guns N' Roses vagy a Depeche Mode. Azahriah után pedig az anyaországi együttesek is próbálkozhatnak: 2024 júniusában előbb a Hungária, majd a Halott Pénz. Aztán triplázhat a Coldplay, s talán Ed Sheerannek sem kell szégyenkeznie a maga egy szál koncertecskéjével.

A magyar zene Puskása a Puskásban? Hallottam, olvastam meredekebb jelzős szerkezeteket is. Persze megközelíthető e talány a sport felől is. Mi több, adná magát a szoboszlais párhuzam. Itt van nekünk ez a két istenadta tehetség, akik nem az elcseszett tehetségkutatók (kutyaütő akadémiák), nem a trash realityk (sportpolitikai lombiklobbik) szörny-szülöttjei. Többnyire önerőből, állami dotációk nélkül pallérozódtak és értek el jelentős elismeréseket a maguk mesterségében. Aprólékos, átgondolt stratégiával egyikük a határon túli, majd előbb egy nagyobb (Bundesliga), aztán egy még nagyobb piacon ért el kimagasló sikereket (vasárnap a Premier League-ben két gólpasszt jegyző aranylábúnk villanásait még a TV2 is élőben közvetítette), míg utóbbi a napokban indul európai turnéjára.

Azahriah ebben sokat köszönhet a menedzsmentjének (Supermanagement), akik nem fel- és kitalálták a spanyolviaszt, inkább több cinóbert adtak hozzá, valamint sellakot, amivel fényesebbé, ellenálóbbá varázsolták portékájukat. A csillogást a PASO énekese, KRSA többedmagával biztosítja. Vele van még Kedves Péter a Belau zenekarból, valamint Tóth Gergő, a Blind Myself frontembere és alapító cégtársa, Ferich Balázs. Valami amerikai ez a marketing. Ez a (nem is olyan) apránként adagolt promózás, melyet az egyszeri, kelet-közép-európai érdeklődő csontostól benyakalt. Erről árulkodhattak a belépőkért ácsorgók végeláthatatlan, kígyózó sorai.

Népmesei vonalon is haladhatunk. A legkisebb, csillagszemű, talléros kalpagú, egykoron a templom egerénél is szegényebb királyfi felkerekedik a cifra (Új)palotából (Azahriah  Budapesten, az újpalotai lakótelepen nőtt fel – a szerk. megj.), hogy legyőzze a háromfejű sárkányt. Gyöngyvirág Palkónk egy közülünk, akinek nem lehet nem szurkolni. Míg kis gömböccé nem formálódik?

Egyébként „ez nem igazi dolog, ez valami szimulált,” ahogy Azah-riah dalszövege is szól. Valami amerikai, valami balkáni az a buké, mellyel nagyon belenyúlt a tutiba ez a tökös kis üstökös. Egy Self-Made Man (polgári nevén: Baukó Attila), aki mindössze 21 éves. A tizenévesen, Paul Street álnéven vlogvideókkal vitézkedő „proli próféta” orgánuma jellegzetes ugyan, mégsem egyedi. Szertelen szövegei nem szántanak mélyen, bár énekelhetők. A kollaborációkkal (pl. DESH) cicomázott (t)rap és reggaetón lüktet (táncolható), de vagy teljesen esetleges (a feeling, a flow, a vibe viszi), vagy legózott. Még inkább: minecraftozott, mintha „összeraknák a várat”. Korszerű a hangzás, leköveti a külföldi (t)rendet. Egy, a neve elhallgatását kérő zenei szakértő szerint megfelel az átlagigénynek, noha az ember fia feltételezné, rétegzene. Egyfajta 21. századi, modern, mulatós, kendős kántálás? Persze mit tudhatnak a boomerek a YouTube- és TikTok-generáció trendi hangvételéről és beszédmodoráról, „ha a túlfűtött éjszakában nem tévesztenek szerepet és beérzik a ritmust”?

Nem példátlan, s nem is előzmények nélküli ez a téboly, de talán nem is bökkenő, hogy a presszórock (3+2) és a bulibárók (Kis Grófo) ellenében valami újvonalas, alter, de mégis mainstream győzedelmeskedett a pannon provinciában. Átmenetileg. A tragikus sorsú Zámbó Jimmy és a rácsok közt sínylődő Lagzi Lajcsi után, a „csúcsburzsoá” (Havasi Balázs), a NER-en hízók (Tóth Gabi) meg a benzinkutas bandák helyett olyan feltörekvő(h)arcok diadalmaskodnak a halhatatlan húrokra hangolt Hunniában, mint Krúbi, Beton.Hofi vagy Azah-riah és társai.

Azahriaht sem a hivatalos érvényesülési és terjesztéi kanálisok (kiadók és rádiók) pecázták ki maguknak, s még csak nem is a tehetségtaposó műshow-k, noha utólag valamennyien ráharapnának. A tömegvonzás alól alig tudják kivonni magukat véleményvezérek (Majka, Czutor Zoltán). Ő viszont már egy szimbólum lehet. Egy olyan feltörekvő rétegé, mely építhet magának „egy zárt, saját nyelvű és bejáratú kultúrát, amihez az intézményes tömegkultúra, a tudatipar, meg az ahhoz tartozó politikai és gazdasági trösztök majd nem fognak tudni olyan kontrollal hozzáférni (…) és loholhatnak a nyomában… De még utána tudnak lőni!” Napilapunk is lő még pár cikket a témában, hisz' a váll-lógatott, vágatlan videók (például a 3korty) bőven szolgáltatnak muníciót. Azt is lekövetjük, csenevész csillagunk miként kezeli a sztárságot (reméljük nem ő lesz a mi huszenhetesünk!) és a beígért, súlyosabb stílusváltásról sem feledkezünk meg.

Megfejtettem-e az Azahriah-misztériumot? Inkább nem, mint igen. Létezik egyáltalán titok, talány? Vagy mindez csupán egy végtelenített pünkösdi királyság? A kegyes kommentelőt hívom segítségül: mi lehet e rejtelem mögött?

KASZÁS DÁVID