Az asszimiláció gyorsuló folyamatáról

Kísérletnek is tekinthető Gyurgyík László munkája az asszimilációs folyamatokról, a szlovákiai magyarság körében ilyen jellegű szociológiai kutatás eddig még nem folyt. A kísérleti jelleg elsősorban abból adódik, hogy Gyurgyík Észak-Amerikában kidolgozott és alkalmazott szociológiai módszereket ültetett át közép-európai, azon belül is magyar viszonyokra, ahol pedig a legutóbbi időkig elsősorban nem a szociológiai módszerek uralkodtak. Amint Gyurgyík maga is írja, nálunk – a szociológiának a rendszerváltással megnyílt térnyerése előtt – a kérdéskört elsősorban történeti és demográfiai megközelítésben vizsgálták. A történelmi és kulturális adottságokból következik azonban, hogy a nemzetiségváltás folyamatai más módszerekkel kutathatók Közép-Európában s megint másokkal Észak-Amerikában, ahol a nemzeti kultúra elsajátításával szemben támasztott elvárások is mások. Észak-Amerikában, ahol egy bevándorlókból kialakult nemzet fogadja be az újabb bevándorlókat, a befogadás feltétele az angol nyelv elsajátítása és bizonyos amerikai értékek elfogadása. Közép-Európában ezzel szemben őshonos népek élnek egymás mellett, s nagy szerepe volt és van a nemzeti kultúrának, a nyelvnek, a történelemnek és a hagyományoknak. Gyurgyík szerint e lényegi eltérések ellenére térségünkben is alkalmazhatók az észak-amerikai viszonyokra kidolgozott módszerek, bizonyos módosításokkal.

A különbözőségekre való tekintettel alakította ki Gyurgyík saját, kérdőíves felmérésen alapuló kutatási módszerét, hogy végül olyan eredményekre jusson, amelyek a demográfiai, népszámlálási és népmozgalmi adatokon alapuló megközelítések mellett a szociológiai vizsgálat révén jóval árnyaltabb kép megrajzolására nyújtanak számára lehetőséget.

Mit vizsgált kutatása során Gyurgyík? Egyrészt a nemzeti hovatartozás vállalásának kérdését, az egyén nemzetiségét származásához, szülei nemzetiségéhez viszonyítva, vagyis a származás hatását a nemzeti hovatartozás alakulására, továbbá a kulturális asszimiláció kérdéseként elsősorban annak nyelvi vonatkozásait (a magyar- és szlovák-nyelvtudás mértékét, az iskoláztatás nyelvét), mindezt öt nemzedékre vonatkozóan, kor, nemek és településtípusok szerint. A mintavételt három településtípusra terjesztette ki egy szlovák jellegű nagyváros vonzáskörzetében, abból a megfontolásból, hogy az adatgyűjtés a lakosság gazdasági kötődései révén erősen interetnikus térségben történjen. Ez a nagyváros Pozsony volt, a kiválasztott, magyarok és szlovákok által lakott települések Pozsonytól 30 km-es körzetben helyezkednek el. A vizsgálatba ilyen módon 3 város és 9 falu került, s összesen 728 kérdőívet kérdeztek le bennük a biztosok 1999–2000-ben.

Az úgynevezett kemény adatokra épülő, főleg tényekre rákérdező (és nem véleményeket tudakoló) felmérés kiértékelése után a mérleget megvonva többek között arra a megállapításra jut Gyurgyík, hogy a nemzetiségváltási folyamatok irányát a vizsgált térségben elsősorban a nemzetállami keretek határozzák meg, a váltás intenzitása és mértéke pedig nagyban függ a településen élő népesség nemzetiségi összetételétől. Vagyis a magyarok nemzetiségváltása annál kisebb mértékű, minél nagyobb arányban élnek az adott településen. Az egyén származása szempontjából a homogén magyar házasságok, vagyis a szülők azonos, magyar nemzetisége a leginkább meghatározó arra nézve, hogy gyermekük is megmarad-e magyarnak. Amint a szerző írja, a „homogén magyar házasságokból származóknak csak egy töredékénél következik be nemzetiségváltás”. Ezzel szemben a nemzetiségileg vegyes házasságokban születettek többsége a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. A nemzeti hovatartozást kevésbé befolyásoló tényező a házastárs nemzeti hovatartozása, nagyobb szerepe van a nyelvtudás jellegének, mint az iskoláztatás nyelvének, s kisebb a nőknek, mint a férfiaknak. De bármelyik dimenziót vizsgálja is Gyurgyík, mindegyiknél általánosan érvényes megfigyelése, hogy az asszimiláció folyamata – s kutatásának talán legfigyelemreméltóbb eredménye és egyben legfőbb figyelmeztetése is éppen ez – generációról generációra gyorsul.

(Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Kalligram Kiadó, Mercurius Könyvek, 2004.)