Az árvák szerelvénye

Amikor Charles Loring Brace connecticuti emberbarát az 1850-es években New Yorkba utazott, megdöbbentette a szegények gyermekeinek sanyarú sorsa. Tapasztalatai tökéletesen alátámasztották a város rendőrfőnökének állítását, mely szerint a gyermekek élete „lealjasulásba, undorító szokásokba, erőszakba, prostitúcióba és féktelenségbe torkollott“. Egy becslés szerint akkoriban mintegy 30 000 elárvult vagy kitaszított gyermek élt a város zsúfolt nyomornegyedeinek utcáin.

A fennkölt gondolkodású Brace-t mindez egy átfogó kampány megszervezésére késztette. 1853-ban megalapította a Gyermeksegélyező Társaságot. A szervezet egyik fő célja az volt, hogy a gyermekeket kijuttassa a városból, ahelyett hogy intézetekben helyezné el őket. Eleinte kisebb, majd nagyobb csoportokat küldtek nyugat felé, hogy ott farmercsaládok gondjaira bízzák őket.

Mire a program 1929-ben véget ért, a szerelvények csaknem 100 000 gyermeket vittek új otthonba. Az akció rendkívül sikeresnek bizonyult. Sok árvából farmer lett, mások jogi vagy orvosi pályát választottak, s kettejüket kormányzóvá választották (Észak-Dakota államban, valamint Alaszkában). Ma sok ezer amerikait találhatunk az élet minden területén, aki ilyen gyermekek leszármazottjának vallja magát.