(1817. március 2. – 1882. október 22.)

„Amiben Arany legnagyobb kortársait is felülmúlja, az nyelvérzéke. Különös fogékonysága van a magyar nyelv szókincse és sajátos fordulatai iránt, melyekkel akár hallás, akár olvasás útján megismerkedett. Feje tele van ezer meg ezer ily magyaros, a népnyelv tövéről metszett kifejezéssel és szólásmóddal, melyeket bámulatos emlékezőtehetsége pazar bőségben reprodukál, finom ízlése pedig talpraesetten alkalmaz... Van költészetében, úgy mint személyiségében is valami, mi mindig mintaszerű, klasszikus marad. Érettsége és szerénysége már életében is elismerésre kényszerítette kortársait, és tiszteletes sikátort nyitott számára a sok éretlen tehetség handabandás tömegében.“

Riedl Frigyes„Ez a férfitípus volt az, amely Magyarországot fenntartotta, téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövendőben, és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. Ez az embertípus őrizte meg helyét a földrészen a kő szilárdságával, a só nehézségével és a tölgyfa életkorával. A lúdtoll könnyedén feküdt ujjai között, és vonakodás, fáradtság nélkül vetette a betűket, ha szalontai jegyzőkönyvet kellett írni vagy verset Toldiról...

Krúdy Gyula