Az anyagnévi szerkezetek írásmódja

MISAD KATALIN

A helyesírás státusa a kisebbségi helyzetben élők számára is egyértelmű: az országhatáron túl élő magyarok ugyanazt a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága által készített ún. akadémiai helyesírási szabályozást követik, mely szerint A magyar helyesírás szabályai c. kiadvány 11. kiadása az érvényes és követendő kodifikáció. Annak ellenére, hogy a szabályzat nem kötelező érvényű, össztársadalmi elfogadottsága és tekintélyi szerepe miatt mindannyiunk számára presztízsértéke van. A fentiek tükrében már maga a helyesírás szó egyfajta szabályozásra utal, amely eldönti, hogy az írásforma tekintetében mi helyes és mi helytelen. A helyesírási normát azonban elsősorban nem nyelvtani szabályként értelmezzük, hanem olyan segédeszközként, amely hozzájárul sikeres írásbeli megnyilvánulásunkhoz.

Alábbi írásunk azon az örvendetes tényen alapul, hogy Szlovákia többségében magyarlakta településein egyre gyakrabban találkozunk kétnyelvű (szlovák–magyar) termékkatalógusokkal. Ma már – az előző évek gyakorlatával ellentétben – nemcsak a különböző áruházláncok tartják fontosnak, hogy a többségi nyelv mellett anyanyelvén is megszólítsák és tájékoztassák a vásárlót, hanem egyre több élelmiszerbolt, sőt ruházati cikkeket árusító üzlet is eljuttatja – legalább havi rendszerességgel – kétnyelvű szórólapjait a célközönséghez. Ha jobban szemügyre vesszük e tájékoztatók szlovák nyelvű megnevezéseinek magyar megfelelőjét, azt látjuk, hogy a magyar nyelvű megnevezés az esetek többségében – mind fordítás, mind helyesírás tekintetében – híven követi az eredeti (szlovák) szerkezetet, pl.: „hodvábne pyžamo – selyem pizsama, bavlnené tričko – pamut trikó, kožené rukavice – bőr kesztyű, tácka z umelej hmoty – mű anyag tálca” stb. Mivel rovatunkban a közelmúltban már foglalkoztunk a termékkatalógusok fordítási jellegzetességeivel, ezúttal egy gyakori helyesírási problémára, az anyagnévi szerkezetek írásmódjára szeretnénk felhívni a figyelmet.

Az anyagnévi jelzős kapcsolatok – amelyekben az előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból a bizonyos anyagból készült – írásmódjáról A magyar helyesírás szabályai c. kiadvány ad eligazítást, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila Helyesírás c. kézikönyve (Osiris Kiadó, Budapest 2004) pedig részleteire bontva magyarázza a vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát. A fenti kötetek alapján az anyagnévi szerkezetek helyesírásának alapvető szabálya a következő: ha mind az anyagnévi jelző, mind az alaptag egyszerű szó, egybeírjuk őket, pl.: selyempizsama, pamuttrikó, bőrkesztyű, aranygyűrű, alpakkatálca. Ha azonban akár az anyagnévi jelző, akár az alaptag vagy mindkettő összetett szó, akkor szószerkezetként, tehát külön kell írni őket, pl.: selyem hálóköntös, pamut harisnyanadrág, bőr pénztárca, arany ékszer; pamutvászon ing, műanyag tálca; nyersselyem ingblúz, fehérarany nyaklánc.

Előfordul azonban, hogy az anyagnévi szerkezetek írásmódját az ún. mozgószabályok alakítják. A mozgószabály minden esetben az egyes összetételi tagok mozgását jelzi egy adott szerkezeten belül, ilyenkor az eredetileg különírt szókapcsolatot egybeírjuk, pl.: tiszta selyem, de tisztaselyem ruha (= ’más összetevő nélkül, csak selyemből készült’); tömör arany, de tömörarany gyűrű. Az anyagnévi mozgószabály szerint a fenti írásmódtól akkor térhetünk el, ha az anyagnév jelzője -i melléknévképzős földrajzi név, ilyen esetben a teljes különírást tartja célszerűnek a szabály, pl.: herendi porcelán étkészlet.

(A példaanyag a Dunaszerdahelyi járásban terjesztett szórólapokból származik.)