Az, ami bemászik a bőrünk alá

Bátor vállalkozás volt vászonra vinni a horrorkirály talán leghíresebb könyvét, és nem csak azért, mert a gyerekekből táplálkozó bohócról, vagyis furcsa entitásról szóló Az cselekménye több mint ezer oldalon keresztül bonyolódik. Persze, a terjedelem filmre adaptálása is nehézkes, de fontosabb kérdés, miként lehet átadni, ami a King-regényben annyira zseniális – a gyerekkor örömeit és szorongásait, a felnövés rémes pillanatait. Meglehetősen nagy örömmel mondhatjuk ki, hogy Andy Muschietti rendezőnek ez nem okozott gondot.

Az Az horrorfilm, és abból a fajtából való, amely nem alibizik, nem szépít; itt van értelme a 18-as karikának, mert már az első tíz percben látunk leharapott karokat és ömlő vért. Mindez viszont egyáltalán nem öncélú, hiszen a több mint kétórás film eléri, hogy éppen úgy féljünk, ahogy a főszereplő gyerekek, akik a nyári szünet alatt felveszik a harcot az amerikai kisvárost rettegésben tartó bohóccal. Nem kell sötétben játszódnia egy-egy jelenetnek ahhoz, hogy megijedjünk, és folyamatos bizonytalanságban üljük végig a filmet, elég egy különös hang vagy kacaj a háttérből.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"287476","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Szerencsére a rendező tudta, hogy a megfelelően adagolt ijesztgetésnél több kell, ezért (pontosan úgy, ahogy King tette a regényben) elmélyíti a cselekményt, és hamar észrevesszük, hogy amit látunk, az nem csupán szimpla horror. Arról is szól, hogy mit jelent gyereknek lenni, milyen, amikor a traumák elkísérik az embert. Beszédes, hogy a gyerekeknek a bohóc képében saját félelmeik jelennek meg. Közben látjuk, hogyan próbálnak összetartani, még a maguk vérszerződését is megkötik a film végén.

Az igazán nagyszerű mégis az, hogy ebben a történetben nincs semmi felesleges pátosz, a gyerekek minden fajta manírtól mentesen játszanak, olyan remekül, hogy még a bohócot alakító Bill Skarsgård is elbújhat mellettük. Szóval Stephen King örülhet, mivel hosszú idő után megint készült egy adaptáció, amire büszke lehet.

Gera Márton