„Az alkotás egy fantazmagorikus expedíció”

Az előadás Farnbauer Gábor 1992-ben megjelent gondolatregényéből indul ki, de az alkotók – Forgács Miklós, Forgács András és Eszes Attila – a klasszikus színházi keretek, formák határainak átlépése érdekében olyan társművészeti eszközöket, formákat és struktúrát használnák, mint a performance, a konceptuális művészet, a vizuális és hanginstalláció, a hangköltészet, a videóművészet, a minimal art, a gesztusművészet, a színpadi felolvasás és az irodalmi est.

Az előadók a művészeti univerzum különböző szegmenseiből érkeznek: Forgács András zenész, zeneszerző és színész; Forgács Miklós rendező, dramaturg, előadóművész, író, a kísérleti hibrid művészeti formák híve; Eszes Attila képzőművész, alkalmi író és színész. E három alkotó teljesen eltérő kommunikációs módja, a művészi szabadság és a valóság kreatív újraértelmezése garantálja az egyedi és provokatív színpadi mű létrejöttét, melyen keresztül a közönség képes újra gondolni, amit eddig gondolt a színházról, irodalomról, zenéről, vizualitásról, kommunikációról.

Az előadás ötletgazdája és megvalósítója, Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja így vall a bemutató előtt álló színházi kísérletről:

„Az ibolya illata annak a metaforája, hogy az ember nem tud meglenni történetek nélkül. Minden rezdülése mítosszá válik. Minden pillanata probléma. A megoldáshoz közeledés és az attól távolodás párhuzamos és kibogozhatatlan folyamatok. A pengeéles következtetések és a süppedős mocsarakba vezető tévutak nem mindig megkülönböztethetőek. Az érzékszervek egyszerre kényeztetnek és kínoznak, kéjesen becsapnak és kiábrándítóan eligazítanak. Az ibolya illata annak a folyamatnak a jelképe, ami minden válaszhoz elvezet, de semmit sem old meg, mindenhová eljut, de sehová sem ér, mindent felkutat, de semmit sem ért. Ebben az előadásban a szellemi kaland a test szenvedése. Ebben az előadásban a fizikai határok az olthatatlan kíváncsiság körvonalai. Ebben az előadásban a vágy önmagához visszatér. Ebben az előadásban az ember úgy jár messze, hogy el sem indul.”

A produkció a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jött létre.