Az a bizonyos hat és fél év

Túl a témaválasztáson, a szerző vitathatatlan érdeme, hogy maximálisan árnyaltan rajzolja meg annak a hat és fél évnek a képét, amelynek nyitányát az első bécsi döntés, majd a díszkapuk alatt bevonuló magyar államhatalom jelentette, zárlata pedig egybeesett a második világháború végével. Konfliktusokkal teli és megítélésében is problémás időszak 1938–1945 a szlovákiai magyarok szempontjából. A legnyilvánvalóbb tanulsága talán az, mit jelenthet rövid húsz év egy közösség történetében. Bármennyire is átmenetinek tartotta a trianoni határokat a Csehszlovákiához került nemzetrész, bármennyire is korlátosnak tekintette a kisebbségi létet, az új állam mégis a társadalmi modernizációt jelentette a számára, s innen nézve a visszacsatolás felett érzett nemzeti lelkesedést bizonyos értelemben felülírta a neobarokkos, urambátyámos úri Magyarországgal történt találkozás számos szempontból kiábrándító valósága. Az akkor élesben megmutatkozó értékrendbeli (hangsúly)különbségek, az ambivalens érzések – ahogy ennek számos példája él nemzedékről nemzedékre hagyományozódva a kollektív emlékezetben – hordozták azt a tapasztalatot, amelynek alapján a szlovákiai magyarok énképének egyik meghatározó elemévé vált a „magyarok vagyunk, de nem egészen olyanok” élmény (még ha nem is kívánjuk abszolutizálni ezt a tételt). Vélhetőleg részben ez az oka, hogy a szlovákiai magyarság történetében a „magyar idők” mind ez ideig a kibeszéletlen fejezetek közé tartoznak. S hogy miként látja mindezt a szerző? A Felvidék visszaintegrálása nem volt sikertörténet, ugyanakkor természetes, hogy az emlékezetben elsősorban a nehézségek ragadtak meg, míg a működő dolgokról ritkábban születtek feljegyzések; a gondokat messze felülmúlták az előnyök, az öröm, „hogy a csallóközi, gömöri vagy kassai ember ismét magyar állampolgárrá vált” – írja előszavában Simon, majd a visszacsatolt területek történetének válogatott fejezetein vezeti végig olvasóit. Önmagában az is meggyőző teljesítmény, milyen terjedelmes ismeretanyag fér el alig 250 oldalon. A szerző világosan, logikusan tárgyalja egyebek mellett az első bécsi döntéshez vezető folyamatot, az arbitrázsterületek birtokba vételét, az új közigazgatás megszervezését, a korábbi szlovenszkói magyar politikai képviselet útkeresését, prioritásait és súlyát a megváltozott helyzetben, a társadalmi-gazdasági kérdések sorát (nem utolsósorban a földkérdést). Éppolyan tanulságosnak tartja megosztani a sportélet helyzetét, mint azt, mit hozott 1938–1945 a Felvidék metropoliszának megálmodott, soknemzetiségű, többes identitású Kassa életében. Simon Attila nem használ kozmetikai kisollót: fontosnak tartja elmondani azt is, milyen helyzetben találta magát a visszacsatolt terület nem magyar lakossága, vagy hogy miképpen jelentek meg az antiszemita hangok a felvidéki közbeszédben és mi történt a mózeshitű magyarokkal. A kötet legizgalmasabb vonása mégis az, hogy Simon az általa felvázolt históriát nem próbálja egyetlen, kikezdhetetlen igazságként felmutatni. Könyvét kaleidoszkópszerűen rakja össze (vagy talán még pontosabban: rakja ki), és arra kényszeríti olvasóit, hogy folyamatosan, előítéletek nélkül kövessék többszintű fókusz- és nézőpontváltásait: igen, ez tény, de ha egy picit arrébb állunk és onnan nézzük, már változott is a kép... Egy-egy téma feldolgozásakor az alapvető tényanyagon túl forrásokat idéz, groteszk epizódokat emel ki, sztereotípiákat és általánosításokat jár körül. Ha szükséges, a felvidéki magyar szemszögből azonnal képes az anyaország „magyar nagypolitikájának” perspektívájába, ahol pedig az indokolt, a (cseh)szlovák fél nézőpontját is felvillantja, vagy éppen nemzetközi kontextusban értelmezi az eseményeket. Minden jó írás alapvető ismérve, hogy az olvasó sokkal többet is szívesen venne belőle. Mi most bizakodva tekintünk a jövőbe, remélve, hogy ez a jelen formájában valahol a tudományosság és az ismeretterjesztés határmezsgyéjén mozgó, egyszerre igényesen és közérthetően megírt munka előfutára lehet és későbbi nagymonográfiának. Addig pedig örülünk annak, ami van: mert nem kevés. Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938–1945. Az első bécsi döntés és következményei. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014. 247 oldal.