Árt-e a tévézés a gyerekeknek?

A családok többségében a szülők dolgoznak, a gyerek óvodában, napköziben van, öt óránál hamarabb nemigen találkoznak otthon a családtagok. A vizsgálatok szerint a hazaérkezéstől egészen a lefekvésig legfeljebb négy óra telik el, s ezalatt végig be van kapcsolva a tévé. Az étkezések alatt is, esti mese helyett is, beszélgetés és közös játék helyett is tévé a legfőbb program, és sok családban a leggyakoribb vitaforrás is.

A tévénézés iskoláskorra napi több órán át tartó őrületté fajulhat. A gyerek hazajön az iskolából, üres a lakás, szabad a világ, azt csinál, amit akar, azt néz a tévében, amit akar – válogatás nélkül néz mindent. Közben nem tud mással foglalkozni, nem jut idő a barátokra, a közös szórakozásra, olvasásra, tanulásra, a beszélgetésekre. Rengeteg információ zúdul rá, amit nem képes feldolgozni. Ha válogatás nélkül zúdul rá minden – ha az egyik mosópor ugyanolyan jó, mint a másik, ha a Terminátor ugyanolyan rangú szereplője az életnek, mint Karenyina Anna –, akkor a gyerek nehezen igazodik majd el a jó és a rossz bonyolult világában.

Persze nem kell mindjárt kidobni a tévét, hiszen nagyszerű hírforrás, s rengeteget lehet belőle tanulni. Meg kell tanulni jól használni. A pszichológusok szerint a tévézési szokásokat – jókat is, rosszakat is – ki lehet alakítani a gyerekben. Fontosnak tartják a tévézés családi szabályozását, keretek közé szorítását, valamint azt, hogy a szülők beszélgessenek a gyermekeikkel látottakról, fejtsék ki az élet dolgaival kapcsolatos álláspontjukat. A média helyes használatára való tanításban a legfontosabb lépés, hogy megértessük gyermekeinkkel az értékrendünket, segítsünk nekik megérteni a különbséget a jó és rossz között.

A címben megfogalmazott aggodalmas kérdésre a válasz a következő lehetne: Nem, mert a tévézésből helyes családi szabályozás mellett rengeteget profitálhat a gyerekek. (i-t)