Argentin start a Caranchóval

Az est művészvendége a szlovák színészlegenda, Mária Kráľovičová volt, akit állótapssal fogadott a közönség abból az alkalomból, hogy a fesztivál elnöke, Mária Reháková átnyújtotta neki azt a jelképes emléktáblát, amelyet a pozsonyi Kulturális Nyár alkalmával helyeznek majd el a színház előtti ún. filmsétányon, ahova elsőként tavaly Ladislav Chudík emléktábláját építették be.

A megnyitó rendezővendége az argentin Pablo Trapero volt, akinek – mint elárulta – akkor indult rendezői karrierje, amikor a pozsonyi filmes szemle története íródni kezdett. S míg az utóbbi (az ideivel) tizenkét alkalmat kínált a közönségnek a filmmel való találkozásra, ez idő alatt Trapero hat mozgóképpel készült el. A hatodikat, a Carancho címűt nyitófilmként tekinthette meg az est közönsége. „A Carancho műfaja thriller, amelyben arra reagáltam, hogy Argentínában rengeteg a közúti baleset, amit ügyeskedők pénzügyi szempontból is kihasználnak. Ugyanakkor szerelmi történet is, egy orvosnő és egy ügyvéd egymásra találásáról szól” – vezette fel alkotását Pablo Trapero. Bár a Caranchót Argentína Oscar-díjra nevezte a külföldi filmek kategóriájában, és hazájában sikeres közönségfilmnek számít, állítólag többen voltak rá kíváncsiak, mint az Avatarra, nyitófilmként meglehetősen komoran és lehangolóan hatott. Szociális érzékenységével, ami az ottani, helyi viszonyokra, a biztosítási csalásokra, az azok körüli maffianizmusra vonatkozott, továbbá az argentin filmek lassúbb, más ritmikájával nem igazán tudott magával ragadni – biztos, ahogy abban a valóságban, amelyből merít, teljesen másként hat. A szerelmi történet is inkább tragikus, mint felemelő, a naturalisztikus erőszak, amely uralja a filmet, pedig jócskán megüli a lelket. Hiteles és erős film, azt viszont el kell könyvelni.

Idén a filmes mustra kinézetre, színében is újított: első ízben csupa sárgában pompázik a fesztivál helyszíne. Bár tegnap dél körül még álmosan ébredezett a fesztiválhangulat, peregni kezdtek ugyan az első kockák, beindult a nagyüzem, a programfüzetek még nem érkeztek meg. Mégis kígyózó sor állt a két pénztárgép előtt, a „bigott” rajongók – akik minden bizonnyal diákok, legalábbis diákkorú fiatalok – semmi jóról nem akarnak lemaradni, ezért már elfoglalták az előcsarnokban elhelyezett felfújható pihenőpárnákat. Az internet ugyanis legyűri és legyőzi a nyomtatott információkat: a leleményes ifjúság a világhálóról kinyomtatott program alapján portyázott a belépőjegyekre elővételben. S ez jelzi, hogy a hétvége a film jegyében telik majd Pozsonyban.