Árcédulát tudna tenni az álmaira?

„Hööööölgyeim és Uraim! Lépjenek közelebb! Én, Merkúr, az Istenek hírnöke meghívom Önöket… Meghívom Önöket, hogy bemutassam a fényt egyetlen éjjelen, és ezen az éjjelen beléphetünk egy elmébe… Doctor Parnassus csodálatos elméjébe! Emelkedjenek a magaslatok fölé a Szépség szárnyain! Vagy ha kell, súrolják az ocsmány mélységeket a Rothadás testvérével, a Bűzzel! Álljanak be a sorba, csak öt bagó az egész!”

Anton, a sehonnai szolgalegény a fentiekkel csalogatná az utca emberét. A ló vontatta, többszintes vándorszekér deszkáiról többedmagával kürtöli világgá: íme az attrakció! Az érdeklődés a nullához közelít, s ezzel tisztában vannak a társulat tagjai is. Testi vagy lelki fogyatékosságuk azonban összeköti őket, így a nyomor küszöbén tengődnek, míg fel nem bukkan Tony.

Ő egyébként George vagy Rodger, esetleg Berry? Biztos nem Joker! Nem számít. Az a fontos, hogy felpörgeti a csapatocska vállalkozását, s az eseményeket is. A folyami táncost a halál torkából hozzák vissza az inasok, Dr. Parnassus bosszankodásai közepette pedig az előadás szerves részévé teszik. Illetve nem is kell őt nógatni, feltalálja magát! A múltjára ugyan nem emlékszik, azt viszont tudja, hogyan kell megnyerni a célközönséget napjaink Londonjában.

A többiek esetlenül, nehézkesen mozognak a metropoliszban. Az alacsony termetű Percival St. Antoine della Touraine et Sansepolcro da Piemonte (abból is a harmadik) névre hallgató segéd (az egyszerűség kedvéért: Percy) vagy az „ellenállhatatlanul klassz, csodaszép, intelligens, édes”, holdarcú Valentina, az ezeréves csodatevő műsorszámának kiegészítői. S bár vele élnek, utaznak, nem sokat tudnak az aggastyán régmúltjáról. A megfáradt matuzsálem évszázadokkal ezelőtt fogadást kötött az ördöggel, s elnyerte a halhatatlanságot. Később, mikor megízlelte a szerelmet, újabb egyezséggel a fiatalságot választotta. Csakhogy ezért Mr. Nick a mágus lányát követelte. Határidőként a szűz tizenhatodik születésnapját jelölte meg. A jeles esemény közeledtével megköttetik egy utolsó alku, mellyel szürreális hullámvasút veszi kezdetét…

Az evilági és a képzeletünk legmélyén lappangó univerzum bonyodalmai összekuszálják az eseményeket, melyek álomszerűen csaponganak. A szerencsétlen tét mellett az átjáróként szolgáló tükör tűnik csak biztos pontnak. Azon túl már semmi sem! Ez egy… „Nem lehet leírni… Ez egy… rejtély.”

S talán még inkább az maradt volna, ha Heath Ledger halála után nem folytatódnak a félbeszakadt munkálatok. A fiatal titán váratlanul hunyt el 2008 januárjában. Távozásával bizonytalanná vált a már rögzített nyersanyag sorsa. „Végül a varázstükör mint megoldás elég nyilvánvalónak tűnt, hiszen az innenső oldalon játszódó jelenetek legnagyobb részét felvettük” – nyilatkozta a dirigens, aki úgy érezte, a féltermék befejezésével tartoznak az ausztrál színésznek. Segítségére olyan gigászi aktorok siettek, mint Johnny Depp, Jude Law vagy Collin Farrell. Tony karaktere így még összetettebbé válik.

Ennis Del Mar alakítójának tragédiáján túl leginkább a rendező személyén keresztül érthető meg e csodálatos, titokzatos mese. Terry Gilliam egyedülálló munkásságát, Monty Python-os múltját és ars poeticájának alappilléreit rejtik e filmkockák. A képsorok értelmezését azonban nem elég egy legyintéssel elintézni, a hírhedt direktor is csak utólag értette meg a filmet…

„Annyira izgalmas, és mégis zavaros!” A vizualitás viszont lélegzetelállító. Mindez nem segíti a nézőt, aki e zakatoló világban észre sem veszi a parányi varázslatokat! Talán nincsenek is. „Különben se hidd el, amit az újságokban olvasol! Különösen a…” (Kaszás Dávid)