Arccal a Jókai Napok felé

Online alapozás után
Mivel a koronavírus-helyzet nemcsak magát a rendezvényt lehetetlenítette el a szokásos, júniusi időpontban, hanem a csoportok munkáját is félbeszakította, a szervezők korábban azt a lehetőséget is fontolgatták, hogy a Jókai Napokat idén ősszel alternatív formában rendezik meg. Ha a korlátozások miatt nem készülnének el az előadások, egy műhelymunkára, közös elemzésekre fókuszáló fesztivál jelenthette volna a megoldást. Bajkai Csengel Mónika, a szemle főszervezője most azt mondja, erre nem lesz szükség:a visszajelzések szerint 10-12 csapattal, a szokásos rendszerben, azaz kész produkciókat értékelve tarthatják meg az 57. Jókai Napokat november első hétvégéjén. A felnőttek mezőnyében egyelőre négy csoport jelezte a részvételi szándékát, és a fesztiválra évről évre visszatérő diákszínpadok többsége is úgy ítéli meg, hogy az online alapozás után, szeptember és október folyamán össze tudják rakni az előadásukat. 

Egy pozitív változás
Bajkai Csengel Mónika hozzáteszi, az új időpont kitűzésekor figyelembe vették az őszi vagy őszre halasztott szlovákiai magyar kulturális eseményeket, így a novemberi Jókai Napok az október végére átütemezett Tompa Mihály Országos Verseny (Rimaszombat) és az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál (Szepsi) közé ékelődik be. A megszokottnál rövidebb, négynapos lesz a rendezvény, de a kínálat érdemben nem változik: a versenyprodukciók, az alapos szakmai értékelések mellett esténként vendégelőadások, kísérőprogramok várják a közönséget. 
Az eredeti tervekben egyebek mellett szerepelt író-olvasó találkozó az idén 70 éves Vámos Miklóssal, Másik János és Bereményi Géza Cseh Tamás-estje, valamint az a Hamlet-előadás, amelyet Matusek Attila rendezett a pozsonyi színművészeti magyar hallgatóival. A szervezők reményei szerint ezek a novemberi időpontra is átütemezhetők lesznek. Egy pozitív változás mindenképpen körvonalazódik. Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház közelmúltban kinevezett igazgatója többször hangsúlyozta, szeretné megnyitni a kőszínházat az amatőr mozgalom előtt, így ha azt a teátrum műsorterve novemberben is lehetővé teszi, a Jókai Napok egyes előadásait a Vasmacska Stúdiószínpad fogadná be.

MEG+oldhatatlan
Megkerestünk néhány diákcsoportot a Jókai Napok állandó szereplői közül, hogy megkérdezzük, mi történt velük az elmúlt időszakban, illetve hogyan, mivel készülnek az őszi fesztiválra. 
Komáromból az utóbbi években általában három produkció is szerepelt a programban; a Selye János Gimnázium GIMISZ Diákszínpada Bajkai Csengel Mónika vezetésével most is készül, a Vidám Iparisták Színjátszó Társulata (vagyis a VISZTA) viszont a negyedikes szereplők távozása miatt nem tudja vállalni a megmérettetést. A Marianum Egyházi Gimnázium csapata jó szokásához híven idén is a tartalomhoz kapcsolja a nevét: MEG+oldhatatlan egyenletekként jegyzi magát, és a tagok Evariste Galois (1811–1832) tragikusan fiatalon elhunyt francia matematikus, „harcos lelkületű republikánus forradalmár” élete nyomán írják, készítik új előadásukat. „Az a szerencsénk, hogy amint bezártak az iskolák, és elindult az online oktatás, nagyon hamar elkezdtük a rendszeres munkát a színjátszó csoporttal – meséli Tóth Gábor, a MEG+ rendezője. – A Marianum egységesen a Google Classroomot használja, ide költöztünk át mi is, emellett a Discordon nyitott közös chatszobákban találkoztunk minden pénteken este hatkor. Tulajdonképpen ugyanúgy dolgoztunk, mint a korábbi előadásainkon, csak online térben: együtt találtuk ki a jeleneteket, együtt írtuk a szövegeket. A másik réteg, ahol előre tudtunk mozdulni, a zenealkotás. Kalocsányi Gábor a zenei vezetőnk, vele fel tudtunk venni és el tudtunk raktározni olyan dalokat, amelyek majd szerepelnek az előadásban. Az egyikhez született egy amolyan karantén-videóklip is, ezt már nagyban osztjuk a neten. Nem akarok a gyerekek nevében beszélni, de úgy látom, a rendszeres próba jót tett nekik is, nekem is: újfajta impulzusokat adott ezekben a monoton hónapokban, szinten tartotta a reményt, a motivációt. Amivel nem számoltam, az az, hogy nem mindenkinél adottak ugyanazok a technikai feltételek, tehát voltak, akik ebből a szakaszból kimaradtak. De számukra is írtunk szövegeket, és abból indultunk ki, hogy amint lehet, »élőben« ugyanazzal a csapattal folytatjuk a munkát, amelyikkel márciusban abbamaradt. Ha a lehetőségek engedik, és nyáron már találkozhatunk, augusztus végén akár bemutatót tarthatunk. Szóval, 
a körülményekhez képest jól állunk, fel tudtuk venni a fonalat, és ha lassabban is, de haladni tudunk... Persze, a hatékonyság messze nem olyan. Ennyi befektetett energiával normális helyzetben nem itt tartanánk.”

Színidiploma másként 
Jó 180 kilométerrel arrébb, a Füleki Gimnázium Apropó Kisszínpada Mikszáth Kálmán elbeszéléseit dramatizálva készült az 57. Jókai Napokra. „A csapat zöme dolgozott, agyalt, tervezett, a koronavírus azonban közbeszólt – mondja Szvorák Zsuzsa, a csapat vezetője és rendezője. – Online tanítás alatt csupán a próbák felvételei alapján javítgattunk ezt-azt, megbeszéltük a hibákat. A személyes találkozás azonban lehetetlen volt. A diákok zöme egyébként is beutazó, nem tudták vállalni a próbákat. Meg nem is lehetett. Így marad az álmodozás és az iskolák megnyitása utáni reményteljesebb időszak eljövetelébe vetett hit. A negyedikesek, akik a csoportból most kilépnek, csalódottak, hiszen a hagyományos színidiploma kiosztását is alternatív módon kell megtartanunk. De mindennek meglesz a maga ideje. Szeptemberben új csapat verbuválódik, és a megírt forgatókönyv szerint folytatjuk A jó palócok bemutatását. Bede Anna tartozásáról, a Péri lányok szép hajáról és a bágyi csodáról mesélünk majd a nagyérdemű közönségnek.”

Etűdök újságcikkekből
Kuklis Katalin, a tavalyi nívódíjas dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad vezetője szerint erősen kérdéses, ott tudnak-e lenni novemberben Komáromban. „Némiképp utópisztikus – vagy talán nagyon is mai – mával foglalkoztunk: a környezetvédelemmel, azzal a kérdéssel, miként viszonyulunk a földhöz. Tiszta levegő, víz, túlnépesedés, utazás... Konkrét problémákból, újságcikkekből indultunk ki, és ezekre írtunk etűdöket, kicsit a humor, a kabaré, a varieté felé hajlítva az előadást. Egész jól állt már a próbafolyamat, aztán márciusban elvágták az egészet – számol be helyzetükről a drámapedagógus. – Most úgy látom, hogy ha folytatni tudjuk, akkor is érdemes átgondolni, aktualizálni a koncepciót, és belevinni az elmúlt hónapok tapasztalatait, mert sok ponton párhuzamot mutatnak az eredeti gondolatainkkal. Közben viszont két érettségiző van a csapatban, egyetemre készülnek, nem tudjuk, ők hol lesznek ősszel. Két további szereplőnk jövőre lesz végzős, és már jelezték, hogy a tanulmányaikra szeretnének összpontosítani. Van most bennünk egyfajta hiányérzet. A csoport gerincét olyan gyerekek alkotják, akikkel évek óta együtt dolgoztunk, lassan elmennek tőlünk, így mindenképpen valamiféle lezáráshoz érkeztünk. Már csak ezért is szeretnénk befejezni, megmutatni ezt az előadást. De nem mindenáron. Bárhogy is alakul, a Fókusz folytatja. Az azonban már egy nagyon új csapat lesz.”