<p>Dave Gahannek, a Depeche Mode bariton hangú énekesének, a komor és magasztos szintipop legkarizmatikusabb alakjának, valamint a kortárs angol könnyűzene egyik legizgalmasabb kezdeményezésének, az elektronikus hangzást rockos, bluesos, gospeles és klasszikus zenei elemekkel vegyítő Soulsaversnek a házasságából nemrég megszületett a második gyermek. Kicsit visszafogottabb, mint az elsőszülött, nem is jut el olyan magasságokig, de azért vannak izgalmas felvillanásai, és persze nem állnak távol tőle a távolba révedő, melankolikus hangulatok sem. </p>
Angyalok és szellemek
Az Angels & Ghosts dalszövegeit ezúttal is Dave jegyzi, aki néhány éve a Depeche-nél is kiharcolta magának a dalszerzés jogát, illetve korábban két szólólemezzel is jelentkezett. Míg az utóbbiakra erősen rányomta bélyegét az éppen aktuális Depeche-album hangvétele, ilyesmivel az új Suolsaverslemez a legkevésbé sem vádolható, sőt, úgy tűnik, fordult a kocka. Gahan ugyanis pár héttel ezelőtt azt nyilatkozta a Rolling Stone magazinnak, nagyon is valószínű, hogy a koprodukciós anyag készítése közben felvett hatások inspirációul szolgálhatnak majd egy esetleges új Depechealbumhoz is. Azt már a Songs of Faith and Devotion élő előadása óta tudjuk, hogy Dave hangjának és a gospeles háttérvokálnak az együttes hatása orgazmusközeli élményeket eredményez, a rockosabb vonalhoz való visszakanyarodás pedig csak tovább fokozná az élvezeteket.
Az Angels & Ghosts kilenc darabja közül mindenképpen ki kell emelni a dögös gitáralapjával azonnal rabul ejtő, himnikus nyitószámot, a Shine-t, a feszes ritmusú, katartikus végkifejletű Temptedet, de a korábban kislemezként kiadott All of This and Nothing is elég súlyos szerzemény.
A dalon végiglüktető feszültséget harmonikusan oldja a dallamos refrén, majd a fináléban bekapcsolódó vokál. Nem maradnak el a melankolikus, zongoraalapú, vonósokkal és fúvósokkal kísért balladák sem, mint a One Thing vagy a Lately, melyek ugyan hozzák az elvárt színvonalat, de messze nem olyan hidegrázósak, mint az előző albumról a Presence of God vagy a Take. A végére sajnos mintha kifulladna a lemez, vagy csak túlságosan eluralkodik rajta az álmos melankólia, mindenesetre nem jön a várva várt feloldozás, amit a The Light the Dead See esetében a bluesos hangzású, sok-sok energiát felszabadító záródarab, a Tonight biztosított.
Dave Gahan egy korábbi nyilatkozata szerint az, hogy elkezdett saját dalokat írni, felszabadítóan és inspirálóan hatott a hangjára is. Sokkal magabiztosabb és érettebb lett, és bár a szövegei hagynak némi kívánnivalót maguk után, olyan átéléssel tudja előadni őket, hogy a dalok a már ezerszer hallott klisék ellenére is képesek újra és újra magukkal ragadni. Ebben persze elvitathatatlan szerepe van a Soulsavers kreatív, kísérletező szerzőpárosának, Rich Machinnak és Ian Glovernek is. Kíváncsian várjuk a folytatást.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"208732","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.