Amit otthon látott születése óta

Csillogó szemű, csinos, törékeny lány ül velem szemben: szókimondó, gondolatait nem rejti véka alá, még a kényesebb témákban is pontosan és világosan fogalmaz. Fiatal, akár diáklány is lehetne, mindamellett magabiztos. Sorsa, élete nem alakult szürkén, sőt egy kicsit talán irigylésre méltóan, hiszen már mostanra sokat látott, rengeteget tapasztalt a világban, s ahogy mondja, képes önállóan megszervezni életét. Hogy ezen kívül mi érdekesség van ebben az egyébként ismeretlen falusi lányban, aki a szülei mintájára minden körülmények között dolgozni akar? Az alábbiakból remélhetőleg az is kiderül.

Induláshoz, pályakezdéshez megfelelő munkahelynek látszott az a barátnőit is foglalkoztató helyi kisüzem, amelyben becsületesen dolgozott. Reggel pontosan munkába állt, este sokszor túlórázott, de azt mondja, bért késve kapott, mert a vállalkozó fizetésképtelen volt. De dolgozott, mert odahaza szüleitől azt hallotta, hogy a munkát nem kell szégyellni, minden munkahelyet meg kell becsülni, az állások között manapság falun nem szabad válogatni... Édesapja és édesanyja mindig kétkezi munkával kereste a család fenntartásához szükséges pénzt – reggel és este odahaza a ház körül még legalább annyit dolgoztak, mint a munkahelyen.

„Alig volt... pontosabban alig van szabad percük, sőt amikor felcseperedtem, engem is bevontak a munkába – mondja az újbásti Tóth Tímea. – Befejeztem az iskolát, azonnal munkába álltam. Itt helyben egyetlen lehetőségem volt, a varroda, és bár az iskolapadokban nem ilyen munkáról álmodoztam, gondolkodás nélkül elhelyezkedtem. Azt hiszem, a mai napig ott dolgoznék, ha egyik ismerősöm nem hívott volna fel azzal az ajánlattal, hogy az egyik neves magyarországi előadóművész Görögországban élő nővére társalkodónőt keres.” Timi összepakolta holmiját, és Budapestre utazott. Egy éjszakát töltött a magyar fővárosban, másnap reggel az első géppel Görögországba repült. A család, ahová később elszegődött, Athén közelében lakott, alig egy kilométerre a tengerparttól. Timi görögül nem beszélt, de nem is volt rá szüksége, mert a Magyarországról származó idős hölgy nem felejtette el anyanyelvét, sőt a férje is tisztán beszél magyarul. Persze, ő az ott töltött napok, hetek, hónapok alatt nem csak a görög szokásokat tanulta meg, hanem egy kicsit a nyelvet is.

„Csodálatos két évem volt Görögországban – folytatja Tímea. – Megismertem a görög szokásokat, a görög kultúrát... Emlékszem, amikor először láttam Athén nevezetességeit, a görög főváros magyar könyvesboltjában vettem egy útikalauzt, és rongyosra olvastam. Iskolában igazából soha nem érdekelt a régi görög kultúra, de a helyszín azonnal megváltoztatta bennem a művészetről addig alkotott értékrendet. Amíg nem jártam az Akropolisz lábánál, nem gondoltam volna, hogy egy romos épülettől valaha is meghatódom. A munkaadóm szállodájába már beköltöztek az amerikai biztonsági emberek, akiknek az volt a feladatuk, hogy az olimpia kezdete előtt felmérjék a terepet, amikor úgy döntöttem, otthagyom Görögországot. Részben azért, mert leküzdhetetlen honvágyam támadt, másrészt, mert barátnőm révén, azt hiszem, találtam egy jövedelmezőbb munkahelyet.”

Timi a beszélgetés után Budapestre utazott, ahol munkaszerződést írt alá egy autógyárral, és azóta már autórádiók összeszerelésén dolgozik egy csarnokban.

Ez a lány csupán egy azok közül a fiatalok közül, akik szeretnék saját kezükbe venni sorsuk irányítását, és keresik az elhelyezkedési lehetőségket. Nem alapoznak a segélyre, mert arra a pénzre nem lehet alapozni. Érdemes rájuk odafigyelni, mert ilyenek is a mai fiatalok.