Ami Oroszországban történik, az nem marad ott

Hasonló a helyzet az internettel – emlékeztet Timothy Snyder A szabadság felszámolása című könyvében: „Sokat tud rólunk, de anélkül lép velünk interakcióba, hogy ezt elárulná. Megfoszt szabadságunktól azzal, hogy legrosszabb törzsi indulatainkat táplálja, és ezeket láthatatlan tényezők szolgálatába állítja.” Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy az emberek a jövőben is meg tudják különböztetni a vágyaikat, azt, amit hallani szeretnének a valóságtól. Ha ez a képesség eltűnik, megnyílik az út a tekintélyelvűségnek.

Oroszországban, Európában és Amerikában mintha nem vonták volna le a huszadik század tanulságait – állítja Snyder –, hiszen az út, amelyen elindultak a huszonegyedik században, a szabadság feladásának az útja. Oroszország a Putyin-rezsim megszilárdulását követően a figyelmét az EU-hoz közeledő Ukrajnára fordította, megtámadta az országot és egy részét elfoglalta. Világhatalmi, birodalmi pozíciójának erősítése érdekében másutt is befolyásra, befolyásolásra törekedett. 2016-ban elképesztő mennyiségű pénzt és energiát költött Oroszország arra, hogy külföldön is destabilizálja a demokráciát. Az orosz kiberhadjárat eredménye lett, hogy a britek úgy döntöttek, kilépnek az Európai Unióból, az amerikaiak pedig megválasztották Donald Trumpot. 2013 óta Oroszország – nem is mindig burkoltan – elkezdte az európai intézményrendszerek gyengítését. „Ha Oroszország nem válhat Nyugattá, váljon a Nyugat Oroszországgá.” 

A könyv hat fejezete a 2011-től 2016-ig terjedő időszakot elemzi, minden fejezet egy eseményt állít a fókuszba; azt tárja elénk, hogyan fordult az otthon megerősödött Putyin a Nyugat felé, s az együttműködés helyett a demokrácia aláásását tűzte ki célul. A jelenlegi világpolitikai helyzet elemzésének keretét a szükségszerűség és örökkévalóság politikája adja. Az utóbbiban a fikció és mese világából érkező Putyin és Trump nyakló nélkül hazudhat. Trump elnöki székbe juttatása kétségkívül az orosz destabilizációs export legnagyobb sikere. A jól menő ingatlanfejlesztő imázsának megteremtése és az amerikai elnökválasztás manipulálása során már többen felhívták a figyelmet arra, hogy olyan Oroszországhoz kapcsolódó mintázatok ismerhetők fel, mint a „vérrel írt ukrajnai politikai fikció” kiteljesedése idején.

Trump hivatala első 298 napja alatt 1628 hamis állítást tett, emlékeztet Snyder. Korábban is előfordult, hogy azon kaptak politikust vagy elnököt, hogy hazudott, viszont Trumpnál ez az arány teljesen megfordult, az igazmondás a kivétel. Az örökkévalóság ideológiájában a fikció valósággá válik. A szükségszerűség politikája pedig azt jelenti, „a jövő a jelen kiterjesztése”, „nincsenek alternatívák”, ennek kapitalista verziójában a piac elhozta a demokráciát és a boldogságot. E politika csődje Snyder szerint az örökkévalóság politikájába vezet át, amely „az adott nemzetet egy ciklikus áldozattörténet középpontjába helyezi”. Ezen ideológia politikusai indulatokat, félelmet, érzelmeket generálnak, és az általuk kreált fenyegetések ellen védenék meg a társadalmat. A könyv ezért kísérlet a kizökkent idő helyreállítására – az összefüggések felmutatásával és megértésével a jelen visszaszerzése a cél. Ha lemondunk az igazságigényről, a zsarnokságnak nyitjuk meg az utat. Az igazság keresése az út a szabadság felé (a könyv eredeti címe: The Road to Unfreedom).

Nem véletlenül utal a szerző több helyen a könyvben arra, hogy megnő az oknyomozó újságírás értéke, a könyvet pedig korunk hőseinek, az újságíróknak ajánlja. A kormánypropaganda, a médiafelvásárlások és -manipulációk közepette a bátor újságírók mutatják meg a kleptokrata rezsimek oligarchavilágának működését. Szlovákiában, ahol az újságíró-gyilkosság gyökeres társadalmi változást indított el, szintén felértékelődött az oknyomozó újságírók munkája. 
A neves amerikai történész monumentális könyvei (A vörös herceg – Egy Habsburg főherceg titokzatos élete, Véres övezet – Európa Hitler és Sztálin szorításában, Fekete föld – A holokauszt: múlt és fenyegető jövő) az európaiak önértéséhez és történelmük újraértelmezéséhez nyújtanak segítséget.  Noha a tavalyelőtt megjelent A zsarnokságról – húsz lecke a huszadik századról karcsúbb kötet, mondandóját tekintve ugyanolyan súlyú, mint elődei. A történelmi tapasztalat mozgósítására tanít, hogy a jelen körülmények között, amikor a demokratikus örökség nem véd meg bennünket automatikusan, felkészüljünk azokra a támadásokra, amelyek összeroppanthatják a demokráciát. Ebben az értelemben A szabadság felszámolása ikertársaként is olvashatjuk.

A közelmúltunk megértését elősegítő könyv mögött meghúzódó hatalmas kutatómunka, a tárgyalt országok elsődleges forrásainak használata és a sok-sok interjú egy egész csapat által elvégzett munkára utal. Az anyag elrendezéséért, az összefüggések felmutatásáért és a lebilincselő stílusért Snydernek jár köszönet, a szerkesztésért Unger Annának, a gördülékeny, pontos fordításért pedig L’Homme Ilonának.

Sánta Szilárd

Timothy Snyder: A szabadság felszámolása
21. Század Kiadó, 2019, 432 oldal