Alapmű Kassa-vidék örökséghelyzetéről

 

A könyv elsőként nyújt betekintést a táj építészeti örökségébe, faluszerkezetébe. A vaskos, több mint 500 oldalas mű szerkezetileg két részből áll. Az elsőben több tematikus egységben a vidék örökséghelyzetét taglalja, a második részben pedig településlexikont találunk, az egyes községek részletes jellemzésével. Az aprólékos kutató- és terepmunkával készült könyv leírja az agglomerációs tér településhálózatát, társadalom- és településképét, táji beágyazottságát, a településkép örökséghelyzetét, az udvar- és utcaképeket. Bemutatja, hogyan alakultak ki a települések, kategóriákba rendezi őket (rendies kisváros, kastélyos falu, homogén parasztfalu, kapitalizálódó falu), majd leírja, milyen fejlődési lehetőségeik voltak, s ezt hogyan használták ki, a gazdasági, társadalmi, politikai változások hogyan hatottak a szerkezetre. Részletesen foglalkozik az udvar- és utcaképekkel s azok kialakulásával, a házak típusaival, a falusi architektúra fejlődésével. A könyv egy új fogalmat vezet be a településképi vizsgálatba, az örökséghelyzetet. Ez olyan építészettopográfiai megközelítésmód, mely az eredeti társadalmi kontextusokat, a jórészt elveszett történeti struktúrák helyét vizsgálja a mai településszövetben. A mű szakmai nyelvezete nem zavarja a laikus olvasót sem, pont fordítva: betekintést enged a szociológia szaknyelvébe. A könyvet olvasva érződik, hogy a kutató nem sokadik műveként, az íróasztal mellett „dobta össze”, hanem mély kutatás és fáradtságos terepmunka áll a kötet mögött. A mű csak a járás nyugati felének településeit veszi górcső alá – számunkra ez az érdekesebb, mivel a magyarlakta települések szinte mind itt találhatók –, keleti felének feltérképezéséről a szerző szerint a kutatómunka kapacitásának végessége miatt le kellett mondania. Csak remélhetjük, hogy előbb-utóbb arra is sor kerül. A kötet erénye, hogy nem fullad bele az etnikai jellegű vizsgálódásokba, számháborúkba, a magyar, szlovák, német, esetleg cigány jelleget csak ott keresi és írja le, ahol ez a mű tárgya – a falukép, a tájszerkezet, az örökséghelyzet – miatt feltétlen szükséges. A könyvet számtalan térkép, rajz, grafikon és nagyon sokrétű képi anyag gazdagítja. Színvonalas könyvekben bosszantók az apró hibák is. Ebben az esetben a grafikonos térképeken pl. helyet cserél egymással Alsó- és Felsőlánc, a térképeken nincs tájolás, néhol helytelen – pontosabban a „helyi fület” sértő – a helynevek ragozása (pl. Szepsiben helyett Szepsin), itt-ott felcserélődik észak és dél (a magyarázat talán az, hogy tudat alatt egy falu domboldalon fekvő részét északinak, alföldi végét pedig délinek véli a szemlélő). Ezek viszont csak apró, a vidéket nem ismerő olvasó számára nagyrészt észrevétlen pontatlanságok, melyek nem zavarják az összbenyomást. A Kassa-vidék településképe úttörő munka, témájában alapműnek tekinthető. (Tamáska Máté: Kassa-vidék településképei. Kalligram, Pozsony, 2013.)