A sötét színpadkép miatt alig lehetett fotózni őket.
Akik fontosabbak, mint a Depeche Mode (VIDEÓ)
Megkockáztatom, hogy nem a tegnapi Depeche Mode-show volt a hét legfontosabb koncertje Pozsonyban. A kanadai Front Line Assembly kedden döngölte földbe a közönséget, de csak most vagyok képes ezt szavakba foglalni.
Szerencsésnek érezheti magát, aki eljutott a Majestic Music Clubba, mert bár vélhetően nem a fülbemászó dallamok dúdolásának vágya vezérelte, azért jól szórakozott.
Manapság egyre kevesebb az olyan zenekar, amely nem bizniszként tekint a koncertezésre, hanem misszióként. A veterán (1986-ban alakult) Front Line Assembly azt igyekszik közölni velünk, hogy a civilizáció az utolsókat rúgja, és ha nem vigyázunk, hamarosan saját magunkat pusztítjuk el.
Teszik ezt szintetizátor-alapú indusztriális zene segítségével, mániákusan, könyörtelenül, jócskán megelőzve korukat, hiszen a régi „slágerek” (Mental Distortion, Plasticity, Mindphaser...) is abszolút frissen hatnak, és az sem zavaró, hogy a két alapító tag körül gyakran változott a felállás az évtizedek során. Nyilván nem szívesen szembesülünk azzal, hogy sötét jövő vár ránk, és manapság mindenki elsősorban kikapcsolódás céljából megy koncertre, de erre az 56 éves frontember és zenei agytröszt, Bill Leeb egyáltalán nincs tekintettel.
A pozsonyi koncert ugyanis azokat is felrázta, akik szintipopon szocializálódtak, és csak később voltak hajlandóak zenei jellegű ütéseket, rúgásokat elviselni. A Front Line Assembly hideg, precíz indusztriál-technójára lehet táncolni, sőt a négyes két fiatal tagjának köszönhetően aznap úgy hatott az egész, mintha a Prodigyt keresztezték volna a Fear Factoryvel, mégis kellően nyomasztó volt az élmény.
Az idei turné címe Arbeit – nem véletlen e német szó, a munka, amely az auschwitzi haláltábor kapujának híres felirata szerint is nemesít. Bill Leeb félig osztrák származású, úgyhogy ne csodálkozzunk a nyelvi utaláson.
A turné, melynek során valami csoda folytán Pozsonyt is útba ejtették, három évvel ezelőtt zajlott volna, de jött a pandémia, úgyhogy előtte még be tudták fejezni az új albumot. A cím talán arról is szól, mit jelent számukra a munka. Hogy komolyan veszik a közönség felrázását. A színpadkép is ezt sugallta: semmi csilivili háttér, csak itt-ott úsztak be fekete-fehér képek, és az sem érdekelte őket, hogy a minimál világítás miatt lehetetlen volt fotózni a zenekart. Itt ugyanis minden a zenéről szólt.
Ezért azt javaslom, kattintsanak online felületünkre és nézzenek meg két koncertvideót. Persze, csak ha elég bátrak hozzá.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.