Addig nem probléma a nyelv...

Feldolgozásunk alapját az 1996-ban Pozsonyban tartott kétnyelvűségi konferencián tartott előadása képezi (megjelent a Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében különös tekintettel a magyarpárú kétnyelvűségre. Jazykové kontakty v Karpatskej kotline s osobitným dôrazom na bilingvizmus maďarčina a iný jazyk. Kalligram/MKKI, Pozsony, 1998).

***

1. Az Egyesült Államokban is vannak olyan vélemények, hogy például a floridai Dade megyében az angol ajkúak diszkrimináció áldozatai.

2. Az USA-ban is elhangzanak olyan érvek, hogy a hivatalos nyelv társadalmi egyenlőséget hoz létre; a Reagan-kormány oktatási minisztere, William J. Bennett azt állította, hogy az angolul kevéssé tudók kizárólag angol nyelvű, alternatívnak nevezett oktatása arra ad esélyt a tanulóknak, hogy az amerikai társadalom teljes értékű tagjai lehessenek.

3. Egyes vélekedések szerint az USA-ban a különböző rasszok közötti harmónia növeléséhez szükséges, hogy a munkahelyeken kizárólag az angolt szabadjon használni.

4. Az 1920-as években a Meyer kontra Nebraska perben Nebraska állam legfelsőbb bírósága úgy találta, hogy ha „megengedik a külföldieknek, hogy gyermekeiket óhazai nyelven neveljék és oktassák”, akkor „olyan eszméket és érzelmeket nevelnek beléjük, amelyek ellentétesek Amerika legjobb érdekeivel”.

5. Mind Közép-Európában, mind az USA-ban hatásosan lehet inzultálni az őshonos kisebbségeket azáltal, hogy megtagadják tőlük nevük (önelnevezésük) használatának jogát. A sértés mögött megbúvó kimondatlan állítás az, hogy a kisebbségnek már rég asszimilálódnia kellett volna a többséghez.

***

A fentiek értelmezéséhez Kontra Miklós hozzáteszi, hogy a szlovák nyelvtörvény egyes kitételei jól láthatóan az amerikai gyakorlat egyes elemeit másolják; a nyelvész így fogalmaz: „az 1995-i szlovák nyelvtörvény számos passzusa az Egyesült Államokból átvett kacat.” Ezzel kapcsolatban idézi a The New York Timesban 1995 novemberében a szlovák nyelvtörvényről kialakult vitát, melyben a washingtoni szlovák nagykövet a törvény védelmében egyebek közt ezt írta: „A törvény fő célja a nyelv történetileg kialakult formájának megóvása, miként ez számos európai országban, például Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is szokásos. Az államnyelv ismerete az állampolgárság megszerzésének alapvető feltétele a világ országaiban.” Kontra Miklós magyarázata a fenti idézethez: „Ebben a szövegben az állampolgárság megszerzésére való utalás kelthet csodálkozást, ha nem megrökönyödést. Amíg az U. S. English az amerikai állampolgárrá válni akaróktól egyszerű angoltudást vár el, a szlovák nagykövet mintha azt sugallaná, hogy ha valaki szlovák állampolgár, akkor jól kell beszélnie szlovákul. Ha a U. S. English ezt a logikát követné, azért harcolna, hogy szövetségi pénzekkel támogassák például Új-Mexikó minden állampolgárát, hogy jól megtanuljon angolul. Ebben az esetben egy meghódított népet erőszakkal tanítanának meg arra, hogy jól beszélje a hódítók nyelvét.”

A hivatalos nyelv kulturális kificamodást és társadalmi gyökértelenséget okoz – emeli ki fejezetcímként idézett tanulmányában Kontra Miklós. E fejezetben írja: A nyelvi jogokat szűkítő törvények elleni legerősebb érvek egyike az, hogy az ilyen törvények egy népcsoport identitásának elvesztését okozhatják. Einar Haugen tanulmányát (The curse of Babel; 1973) idézi: „Addig nem probléma a nyelv, amíg nem teszik meg a diszkrimináció alapjává, de valójában erre használják emberemlékezet óta. Svédországban és az Egyesült Államokban a trend nyilvánvalóan a kisebbségek nyelvcseréje a többségi nemzettel való azonosulás közben. De ez a folyamat elősegíti a kulturális kificamodást és a társadalmi gyökértelenséget, megfosztja a kisebbségeket nemcsak csoportidentitásuktól, hanem emberi méltóságuktól is.”