Ad: „Egy kiadvány margójára”

2002. szeptember 26-án az Új Szó hasábjain megjelent Puntigán József személyemet súlyosan sértő, egyértelműen a lejáratásom céljából készült írása. A szerzőt nem ismerem, nem tudom, mivel foglalkozik (és nem is érdekel!), de hogy nem nyelvész, az biztos. Válaszomban a cikkel kapcsolatban a következőket kívánom közölni:

Az írás elején a szerző tudatja a tisztelt olvasókkal, hogy hosszas nyomozás után, nagy nehézségek árán, a kiadón keresztül sikerült a könyvemhez jutnia. Ez enyhén szólva ferdítés, ugyanis azt – saját kérésére – tőlem kapta ajándékba, benne a „Tisztelettel és szeretettel Puntigán Józsefnek” dedikációval.

P. J. a temetők sírfeliratainak vizsgálatát különleges, ritka nyelvészeti témának tartja. Ez sincs egészen így. A nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszékének (mert ez a nevünk, nem az, ami a fent említett írásban többször ismétlődik) a tanárképzésen túl egyéb, legalább ennyire fontos feladatai vannak: magyarságunk értékeinek, még fellelhető kincseinek mentése. Éppen ezért kutatási területeink egyike az onomasztika (névtan), ezen belül pedig a magyarlakta települések temetőinek feltérképezése, a sírfeliratok gyűjtése, rendszerezése, elemző értékelése. 1996-tól én is évente több ilyen tárgyú szakdolgozatnak voltam és vagyok a konzulense. A hét év alatt sikerült a témával kapcsolatos (minden vallási felekezet temetkezési szokásait érintő) szakirodalmat megszereznem és elolvasnom. Az eltelt évtizedek során – egy esetleges komparatív (összehasonlító) vizsgálatra is lehetőséget kínálva – Teleki tanárnő kialakította az adatok feldolgozásának legeredményesebb módját. A témához tartozó legfontosabb irodalom felhasználásával (pl. BALASSA: A magyar falvak temetői. Corvina, 1989. BIEDERMANN: Szimbólumlexikon. Corvina, 1986; HOPPÁL–JANKOVICS–NAGY–

SZEMADÁM: Jelképtár. Helikon Ki-adó, Kner Nyomda, Békéscsaba, 1990 stb.) számos hasonló szerkezetű munka íródott már korábban is a tanszéken, és így lesz ez a jövőben is. P.-né munkája, ahogy az enyém is, csak egy a sok közül. Ettől persze nem értéktelen, de nem is nóvum. Igazi jelentősége azonban csak az adott település lakosai számára van. Ez mégsem jelenti azt, hogy „ha a szakdolgozat adatainak egy részét kicserélik, akkor nagyon rövid idő, pár óra alatt meg lehet írni egy új dolgozatot”, ahogy azt P. állítja. Én magam – néhány éves tapasztalattal rendelkezve – például hónapokig éjt nappallá téve dolgoztam a tanulmányomon, mert bár a temetők általános jellemzése a szakirodalomra épül, a szimbólumok (jelképek) pedig minden temetőben ugyanazt jelentik (itt újat mondani nem lehet), a tanulmány fő része, a sírfeliratok értékelése nagyon igényes munka. A dolgozatoknak ez a része a legizgalmasabb, legfontosabb és leginkább eltérő. Sajnos nem értek olyan jól a számítógépekhez, hogy programot tudjak írni az adatok feldolgozásához, ezért a terepen készített jegyzeteimből toll és papír segítségével dolgoztam. És ezeknek az adatoknak a hitelességét, az értékelés pontosságát, a tanulmány elkészítésére fordított időt és energiát még P. J. sem vonhatja kétségbe!

És még valami:

1. Óva intek mindenkit attól, hogy hozzám hasonlóan – akár a legőszintébb jóakarattal – megajándékozza P. J.-t, mert úgy járhat, mint én.

2. P. J. pedig a hasonló írásokban legalább felesége jó hírére lehetne tekintettel. Azt írja ugyanis, hogy: „segítettem a temetők adatainak összegyűjtésében és feldolgozásában”, majd „Elkészítettem egy – azóta is fejlesztett – kis, csak saját használatra írt programcsomagot, amely biztosította az adatok sokszintű, s a temetőkkel foglalkozó, általunk ismert irodalomban addig nem, vagy csak ritkán tárgyalt témaköröket is érintő kimutatások, statisztikák elvégzését, azaz gyors feldolgozását.”, holott P. J.-nének az egyetem hagyományaihoz híven bizonyára aláírásával kellett igazolnia, hogy önállóan készítette el doktori dolgozatát.

Befejezésül: A jövőben is ösztönözni fogom hallgatóimat arra, hogy saját településük temetőinek sírfeliratait összegyűjtsék és feldolgozzák, mert hiszem, hogy az adatgyűjtést és -feldolgozást követően még erősebben kötődnek majd szülőföldjükhöz. S ahogy eddig is tettem, minden segítséget megadok az adatok sokoldalú feldolgozásához, ha kell, saját tanulmányaimat is.

Héder Ágnes