A visszagombolt gomb esete

Bár a Kawasaki rózsája a klasszikus értelemben nem is igazán akar játékfilm lenni. Inkább dokumentarista, riportszerű, interjúvolós vegyes, amelynek valósága úgy derül ki a néző számára, mint ahogy a Kawasaki rózsa illeszkedik, borul vagy áll össze.

A Kawasaki rózsa ugyanis egy origami, japán összerakós játék, mely során egyetlen négyzet alakú papírból hajtogatnak össze egy rózsabimbót. Jan Hřebejk új filmje is ilyen „összerakós játék”. Nem arról szól ugyan, amiről a cím üzen, nincs benne japán misztikával összefüggő rejtelem. Igaz, csupa talány a film, de rejtelmei a szocialista múltban, cseh viszonyok között gyökereznek, bár alighanem tükre lehet a közép-kelet-európai régió diktatórikus múltjának. Ez az első cseh nagyjátékfilm a besúgásokról.

Kirakós Kawasaki rózsához, de „gombjátékhoz” is hasonlítható ez a film. Olyan „gombjátékhoz”, amelyről a pozsonyi sajtóvetítés után a férfi főszereplő, Martin Huba beszélt a cseh opus mondanivalója kapcsán. A jeles szlovák színész arról szólt – világirodalmi klasszikust idézve –, hogy ha a felöltőnkön rossz gomblyukba bújtatjuk az első gombot, a következőket már gombolhatjuk bármilyen sorrendben, nem lesz tökéletes gombolása a kabátkának. Ez vonatkozik az általa megszemélyesített elismert és sokak által tisztelt pszichológusnak, Pavelnek a múltjára és példásan élt jelenére is.

Hřebejk új filmjét, amelyet a napokban kilenc Cseh Oroszlánra jelöltek, a színészi játék teszi artisztikussá – egyébként a produkció inkább dokumentarista, riportszerű, interjúvolós technikákkal bonyolítja azt a minimalisztikus történetet, amelyet feldolgoz. Egy családi alaphelyzetből indít. Pavel, az elismert pszichológus és Jana, a felesége a családi ház alsó szintjén laknak. Felettük a fiatalok, lányuk, Lucie és férje, Luděk. Lucie halálos kórral küzd. Férje, Luděk, aki filmgyári hangosító, összeszűri a levet Radkával, a fiatal riporternővel. Kapcsolatukat titokban tartják, Luděk nem akarja elárulni és megbántani Luciét, arra várnak, hogy viszonyuk kimenetelét megoldja a betegség. Luciét azonban, mivel kiderül, a diagnosztizált daganat nem rosszindulatú, hazaengedik a kórházból. Óriási csalódást jelent számára, hogy Luděk és Radka megjelennek a lakásban, és feltárják kapcsolatukat előtte azzal, hogy meg kell tanulnia a megbocsátást. „A halálomra vártatok” – mondja Lucie, és kitesz a szobája ajtajára egy táblát azzal, hogy: Tilos a belépés.

Pavel, Lucie apja megpróbál besegíteni a kapcsolat rendezésébe, de Luděk ki nem állhatja apósa és anyósa erkölcsi prédikációit, ezért, hogy bosszút álljon rajtuk, nyomozni kezd a múltjukban. Kapóra jön a televíziós interjú, amelyet annak kapcsán készítenek, hogy Pavelt magas kitüntetésben kívánják részesíteni. Az interjúban megszólalnak a családtagok is. A riportkészítés során kiderül, hogy Pavelnek kapcsolata volt az ŠtB-vel.

Többet nem ildomos elárulni a filmből, mivel innentől kezdve a több helyről kicsikart interjú-vallomásokból a múltról kapunk olyan motívumokat, amelyek a jelennel kapcsolatban a hogyan tovább kérdését vetik fel. Az interjúk során megszólal Kafka is, az ŠtB-s tiszt, aki felfedi Pavel ŠtB-s ténykedését, s egy emigrációba kényszerített, a film jelenében Svédországban élő szobrászművész is, aki először látogat haza, s akivel kapcsolatban mindenki arra kíváncsi, meg tud-e bocsátani. A vallomások, az emlékek valóban arról próbálnak képet kialakítani a nézőben, amiről Martin Huba is szólt. Hogy vissza lehet-e „gombolni” a becsületet és a tisztességet.

A filmet a színészek viszik a vállukon, helyenként, amikor nem tudnak mit kezdeni a hosszú, száraz vallomásokkal, leül a film, hagyja elkalandozni a gondolatot – bár lehet, hogy ez célzatos. Arra szolgál, hogy a néző azon nyomban helyre rakja saját elemző-értékelő gondolatait. Persze ehhez már megfelelő intelligencia kell, a naiv, vagy „mezei” néző (ez nem lebecsülés, még inkább nem sértés) ilyen részeknél szokott elszunnyadni – vagy mélyre nyúlni a pattogatott kukoricás zacskóban. Bár ez nem az a produkció, amelynél el tudom képzelni a rágcsálást. Mivel valóban intelligens, nehéz film, kitűnő színészi alakításokkal, amit az is jelez, hogy a Pavelt alakító Martin Hubát Cseh Oroszlán díjra jelölték A legjobb színész kategóriában, a Kafkát alakító Ladislav Chudík pedig A legjobb mellékszereplőként kaphatja meg a Cseh Filmakadémia díját.

A cseh mozgókép kockáiból ki-ki individuális emlékezete szerint „hajtogathat” Kawasaki rózsát, vagyis értékelheti a megbocsátás problematikáját. A film elkészült, hogy fenntartsa az emlékezetet.