A világzene piacán

A kiadók, ügynökségek, menedzserirodák számára a WOMEX kihagyhatatlan esemény, mivel az üzletek többsége itt köttetik meg. Ha egy zenekar itt jól szerepel, akár 2–3 évre előre lekötheti fellépéseinek nagy részét. A konferencia és szakmai vásár kizárólag regisztrált résztvevőknek szól, az esti koncertek azonban nyilvánosak. A WOMEX történetében csak párszor fordult elő az, ami idén: minden jegy elkelt. Azaz a magyarok maximálisan kihasználták, hogy olyan előadókat láthatnak a Müpában, akiket egyébként valószínűleg soha, hiszen ebben a régióban nincs rájuk tömegigény.

Egy héttagú, évente változó összetételű szakmai zsűri dönti el, kik szerepelhetnek a showcase koncerteken. Idén ezer jelentkezőből választották ki a hatvan szerencsést. A budapesti helyszín miatt erős volt a kelet-európai felhozatal, közel kétszázan jelentkeztek, ötször annyian, mint egy átlagos WOMEX-re. Először lépett fel az expón szlovák formáció, a dzsesszfesztiválokon is gyakori vendégnek számító, fúziós népzenét játszó PaCoRa trió, élén Stano Palúch hegedűssel.

A magyar produkciókat is „lájkolták” a messziről jött emberek. Ben Mandelson brit producer, a WOMEX egyik alapítója szerint jelenleg Dél-Korea és Magyarország az a két hely a világon, ahol igazán érdekes zene születik. Azért, mert mindkét népnek különleges nyelve és gazdag múltja van, zenei gyökereik pedig rendkívül mélyek és szerteágazók. Ebből a munícióból egészen egyedülálló dolgok jöhetnek létre. Nos, elég, ha megnézzük a világzenei listákat, minden hónapban találunk rajtuk magyar előadókat a Lukács Miklós–Balogh Kálmán-féle Cimbalomduótól kezdve Lajkó Félixen át a Karaván Famíliáig. A WOMEX-re időzítették Jávorszky Béla Szilárd A magyar folk története című könyvének angol nyelvű kiadását is, hogy minél többen megismerhessék ezt a sokszínű zenei világot.

A szervezés egyébként pazar volt, le a kalappal a Hangvető Kft. előtt. Németes precizitás, magyaros vendégszeretet és mediterrán hangulat jellemezte ezt az öt napot. A szakmai vásár és a konferencia helyszíne három villamosmegállóra volt az esti koncerthelyszíntől, illetve az éjszakai DJ-bázistól. Az egész expo a Duna-parton zajlott, a külföldiek nagy örömére. Magyar szempontból pedig hatalmas szervezési bravúr, hogy a kormány, a főváros és a magánszféra (Müpa, Bálna, A38) összefogott a rendezvény sikere érdekében. Jó volt látni azt is, ahogy fokozatosan megtelt a terem, ahogy az öt percre bekukkantók nekivetkőztek és letelepedtek. Mert egyébként a folyamatos járkálás volt jellemző, ami érthető is, hiszen egyszerre négy helyszínen szólt a zene, és az ügynökök, fesztiválszervezők minél több koncertbe bele akartak hallgatni.

Sok izgalmas koncertet láttam a WOMEX-en, de ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az a palesztin Tamer Abu Ghazaleh lenne. Arab avantgárdként hirdették, és nem hazudtak. A múltba révedő, jellegzetes arab zene ismerői is leesett állal bámulták, hogyan gondolja újra a hagyományokat ez a fiatalember, hogyan tördeli szét az alapritmusokat, majd illeszti össze őket a saját feje szerint. A rockzenében talán csak Frank Zappa vagy a Captain Beefheart sértett határokat ekkora lazasággal. Ha Tamer Abu Ghazaleh képviseli a jövő generációját a közel-keleti zenében, akkor a sokat hangoztatott „kultúrák közötti kapcsolódási pontok” talán valóban létrejöhetnek. A Ramallahban élő zenész ügynöke ráadásul egy zsidó fiatalember, aki olyan önfeledten táncolta végig a koncertet, mint egy lelkes rajongó. A végén pedig úgy megrohanták a világ minden tájáról érkező koncertszervezők, hogy alig győzte osztogatni a névjegykártyáját.

Összességében jó volt látni japánokat és azerieket ringatózni szenegáli zenére, chileieket ismerkedni a lett népi hangszerekkel, vagy kanadaiakat ügyetlenkedni a megnyitót követő magyar táncházban. Ilyenkor ugyanis a zeneipari szakemberekből is kibukik a szórakozni vágyó ember, a más népek kultúrájára kíváncsi zenerajongó.

A világzene csúcseseményének jövőre a spanyol Santiago de Compostela ad otthont, 2014 után immár másodszor. A bevált helyszínekre ugyanis szívesen visszamennek a WOMEX szervezői. És amint azt október 21–25. között többen is mondogatták, Budapest jó helyszínnek bizonyult.