A világhír küszöbén

<p>A rimaszombati Várady Andreas története népmesébe illő. A kissrác kilencéves volt, amikor zenész apukája úgy döntött, otthagyják a gömöri nyomort és Írországban próbálnak boldogulni. Ennek hét éve. Andreas már 2008-ban úgy gitározott, hogy attól a szakemberek álla is leesett. Ma pedig a világhír küszöbén áll. És ez nem túlzás.</p>

Írországban a dolgok gyors fordulatot vettek. Andreasnak tizenhárom évesen már nagylemeze jelent meg, idén augusztusban jön a következő, immár a tekintélyes amerikai Verve kiadó gondozásában. A fiú a legendás producer, Quincy Jones érdeklődését is felkeltette. Mára végigturnézta a világot, és lehet, hogy a család hamarosan Los Angelesbe költözik. Andreas még mindig csak tizenhat éves. Emlékszel még, mit éreztél, amikor a szüleid bejelentették, hogy elköltöztök Rimaszombatból?Nem éreztem félelmet, bizonytalanságot, inkább kalandnak fogtam fel. Tökéletesen megbíztam a szüleimben, tudtam, hogy mindent alaposan átgondoltak és előkészítettek. Azért mentünk az írországi Limerickbe, mert a család több tagja ott telepedett le, úgyhogy volt, aki várt minket. Másnap már az utcán zenéltünk édesapámmal, aki megtanított gitározni. Egyre nagyobb tömeg vett minket körül. Aztán jöttek a különböző ajánlatok. Helyi kocsmatulajdonosok és koncertszervezők hívtak minket zenélni, és egyre jobb ajánlatokat kaptunk. Anyukám közben feltette az internetre a videókat, ahogy gitározom, ezeket is hétről hétre többen töltötték le, és rengeteg pozitív kommentet kaptam. Egy híres ír dobos, David Lyttle is felfigyelt rám, pártfogásába vett, sokat játszottunk együtt. Az ő ötlete volt a Questions című album is, amelyet közösen készítettünk. Úgy is mondhatnám, hogy Davidnek köszönhetően futottam be. Aztán visszatértél a trió formációhoz, amelyben édesapád basszusgitározik és Adrián öcséd dobol.Így van. Most egyébként épp nagyon fel vagyok dobva, mert a napokban Párizsban játszottunk az egyik példaképem, George Benson előtt. Régi vágyam teljesült ezzel. Azelőtt az USA-ban léptünk fel egy nívós dzsesszfesztiválon. Most két napig otthon leszek, aztán utazunk Franciaországba, onnan pedig Spanyolországba. Ki szervezi ezeket a fellépéseket?A New York-i ügynököm. Folyamatosan küldi a beérkező ajánlatokat, mi pedig édesapámmal kiválasztjuk, hol szeretnénk fellépni. (Andreast ugyanaz az ügynökség képviseli, amely Beyoncét és Mobyt is – a szerk. megjegyzése.) A július eléggé sűrű lesz, főleg Európában koncertezünk, augusztusban pedig a John Coltrane Jazz Festivalra hívtak meg Észak-Karolinába. Mennyire szólt bele a Verve kiadó abba, hogy milyen számok kerüljenek fel az új albumodra és kik legyenek a vendégzenészek?Ez az album más lesz, mint az első, amelyen inkább a be-bop stílus dominált. Akkoriban az állt közel hozzám, ma viszont már sokkal szerteágazóbb a zenei érdeklődésem. Amikor először találkoztam David Fosterrel, a Verve kiadó igazgatójával, rögtön éreztem, hogy a javamat akarják, hogy jó kezekbe kerültem. Egy pillanatig sem volt olyan benyomásom, hogy valamit rám akarnak tukmálni. Mindenben közösen döntöttünk. Ők is ajánlottak pár vendégzenészt, én is, aztán együtt véglegesítettük a listát. Az új lemezen a dzsesszörökzöldeken lesz a hangsúly, természetesen az én átiratomban. Egy saját szerzeményem is helyet kapott rajta. Hol vettétek fel a lemezt?A Los Angeles-i Ocean Way-ben. Sokáig tartana részletezni a stúdió adottságait, legyen elég annyi, hogy fantasztikus körülmények között dolgozhattam. Abban a stúdióban vették fel Michael Jackson Thriller és Bad című albumát, a Red Hot Chili Peppers, Christina Aguilera, a Foo Fighters, a Green Day, Herbie Hancock vagy Rod Stewart lemezeit is. David Foster figyelmét Quincy Jones hívta fel rád. Milyen a viszonyod vele?Abszolút baráti. Quincy nagyon jó fej, közvetlen és nyitott, de a munkában nem ismer tréfát. Ha ő valakit tehetségesnek tart, illetve menedzselni kezd, az előtt nyitva a kapu bárhova. Le a kalappal előtte, amiért ennyi évesen még mindig nem dől hátra a karosszékben, hanem fiatal zenészekkel foglalkozik. Milyen zenéket hallgatsz mostanában?Mindenfélét. De tényleg, nemcsak dzsesszt, hanem popzenét is. Mostanában például szinte állandóan a Disclosure nevű brit elektronikus duó Settle című albumát hallgatom. De szeretem a hiphopot is, például Drake-et vagy az A Tribe Called Questet. Sokféle zenei stílus hat rám egyszerre, nem akarok teljesen bezárkózni a dzsessz világába. Kivel szeretnél a legjobban együtt zenélni?Hú, nagyon hosszú a lista. De ha egy nagyon ismert nevet kellene mondanom, akkor John McLaughlint lenne az. Ő a legnagyobb élő dzsesszgitárosok egyike, elképesztő, amit csinál. Főleg a Shakti projektje tetszik nagyon, velük szívesen fellépnék. Ha jól tudom, már tervben van a költözés Los Angelesbe, a világ zeneiparának egyik fővárosába. Azaz Írországból is továbbálltok.Igen, a célállomás L. A. Az én vízumom már megvan, most minden attól függ, hogy a családom többi tagja megkapja-e, és mikor. Nélkülük nem megyek. Még mindig szlovák állampolgárok vagyunk, úgyhogy a dolog elég bonyolult.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?