A végzetes „háromfelvonásos”

Várt, majd döntött.Várt, majd döntött. 1972 karácsonyán. Közel nyolcvan színpadi, tíz film-, sok tévé- és rádiós szereppel a háta mögött Domján Edit 40. születésnapján önkezével vetett véget életének. December 26-án, rosszat sejtve, három Madách színházbeli kollégája vágta magát taxiba, hogy időben érkezzenek pesti lakásába. De hiába csengettek, későn érkeztek. A levélbedobó nyíláson látták a kötélen lógó, élettelen testet. Körülötte a földön rengeteg zsilett és hatalmas vérfoltok, az asztalon gyógyszeres dobozok. Ebből a tragédiából már nem volt visszaút. Itt minden pontosan elő volt készítve, lépésről lépésre át volt gondolva.

Domján Edit végzetes „háromfelvonásosa” volt ez, a hibátlan megvalósítás.

Szép volt, vonzó és hódító, nagy szerelmekben fürdő, a szakmája által elismert, a közönség szeretetét maradéktalanul megkapó színésznő.

Két könyv, egy egész pályát átfogó album és egy mindent feltérképező életrajz, pár hanglemez, néhány személyes tárgya a Bajor Gizi Színészmúzeumban – ez maradt utána. És mostantól, váratlan karácsonyi ajándékként, itt egy DVD is, amelyet Domján Edit emlékére címmel, a róla elnevezett alapítvány támogatásával, a Magyar Televízió adott ki archív felvételeiből válogatva. Százötvenöt perc egy jellegzetes hangú, utolérhetetlen és utánozhatatlan színésznővel, akinél szebben, bársonyosabban, bájosabban senki nem tudott csacsogni és csivitelni. De sírni és kacagni sem. Úgy volt édes, hogy sosem volt negédes. Szívből zokogott és szívből nevetett. Hullottak a könnyei, amikor boldog volt, de halvány derű fénylett a szemében, ha a fájdalomtól már beszélni sem tudott.

Ha mesélt, súgott és búgott. Ha imádott valakit, nem titkolta: „Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.” Jó barátja s színpadi partnereinek egyike, Mensáros László nyilatkozta anno: „A halála előtti héten egy előadáson ránéztem, és folytak a könnyei. Nem volt indokolt. A szöveg nem akarta. A jó ég tudja, mi futhatott át rajta. Távolba nézett és sírt. Máskor zokogva mondta, hogy a kutyáját sétáltatta, amikor egy járókelő durván odaszólt neki: Inkább gyerekeket szülne! Őrjöngött az öltözőben, hogy Laci, ezek nem tudják, hogy királynőnek születtem. És valóban az volt. Királynő. Sugárzóan szép színésznő, aki nehezen viselte a természet munkáját. Zavarta, hogy múlik felette az idő.”

Tudta, hogy rajongva szereti a közönség, mégis tudatosan készült a halálra. Szűkre szabott boldogság volt az övé. Évekig tartó nagy szerelem pályatársával és kollégájával, Kaló Flóriánnal és egy jóval rövidebb, amolyan négy évszakos Szécsi Pállal, a hetvenes évek népszerű táncdalénekesével. Sebzett mosolyú, csillogó szemű, varázslatos hangú színésznő volt Domján Edit, ugyanakkor nehezen megközelíthető, finoman távolságot parancsoló is. Ám akit szeretett, azt imádattal szerette. Mindenkit megajándékozott, akitől ily módon akart elbúcsúzni élete utolsó karácsonyán.

Nem úgy ment el, mint aki otthon, négy fal között, egyik percről a másikra dönt, hogy vége, nincs tovább. Szenvedéllyel élt, és a halálába is belevitt valamiféle mámorító érzést. Nem tiszta fejjel nyúlt a zsilettpengék és a kötél után. Gyógyszerek hatása alatt cselekedett.

Hét évig játszott vidéken, aztán már csak Budapesten. Marcel Achard Jozefáját, A bolond lányt. Molnár Ferenc Üvegcipőjének bolondos szívű Irmáját. Füst Milánt és Turgenyevet, Karinthyt és Kleistet. „Zseniális színésznő volt – így Szakonyi Károly, akitől az Életem, Zsókát kapta. – Hangja még most is a fülembe cseng. Találkoztam egyszer az édesanyjával. Túl volt a hatvanon, és még akkor is gyönyörű volt. Edit is gyönyörű maradt volna. De nem akarta megérni ezt a kort…”

Több mint két óra válogatott anyaga a DVD-n. Részletek színházi előadásokból és televíziós felvételekből. Üvegcipő, Kártyaaffér hölgykörökben, Emlékek. Molnár Ferenc mellett Hunyadi Sándor és Heltai Jenő nőalakjai. Kell-e türelem a szerelemhez, Rényi Tamás televíziós rendezése. Domján Edit telefonál. „Anyuka nem ér rá” – mondja szeretett Pistikéjének, a kis Belfegornak. Egy másik jelenetben – Ebből is egy kicsikét – Hlatky László partnere. Csábos fiatalasszony, türelmes szeretővel. És ókos, dráága férjjel. Kaló Flóriánnal a Házassági történetben, Pécsi Sándorral az Emlékekben remekel.

És még két ajándék: az Othello Gyulaházán című televíziós játék és az örök sláger, az általa sikerre vitt Köszönet mindenért.

Mándy Iván, Almási Éva, Avar István, Psota Irén, Nagy Anna, Szabó Gyula, Szinetár Miklós, Petrovics Emil – a Domján Edit Alapítvány létrehozói. A kuratórium elnöke Szakonyi Károly. Ők döntenek minden évben, ki az a fiatal, kiemelkedő tehetségű, vidéki társulatnál játszó színésznő, aki méltó a Domján Edit nevével fémjelzett díjra. Hosszú már a kitüntetettek listája.

A „királynőt” népes sereg kíséri. Utolérni azonban nem tudja senki.