A változatosság inspirálja

„A zenében nem vagyok monogám”Fecsó Yvett felvétele A saját projektek mellett a magyar dzsessz- és könnyűzenei színtér csaknem valamennyi fontos előadójával játszottál, mindez nagyon rövid idő alatt történt. Ennyire fontos számodra a változatosság?

Egyáltalán nem vagyok monogám a zenében. Szerintem a változatosság nagyon inspiráló tud lenni, az ember nem ragad le egy műfajnál, szélesedik a látóköre, ha sok mindent kipróbál. Az új zenekarommal sem akarom két koncerten ugyanazt játszani. Ha valami hajszálra úgyanúgy sikeredik, már unom magam.

A rockzenei kitérők mennyiben hatottak a dzsesszdobos Borlai Gergőre? Érezhető a stílusodon, ha előző este mondjuk Presser Gáborral játszol?

Talán meglepő, amit most mondok, de én rockzenésznek tartom magam. Olyan rockzenésznek, aki szereti, esetleg ismeri is a dzsesszzenét. Nagyon indulatos ember vagyok, tele energiával, aminek a rockzene nagyon jó táptalaja. Jól kitombolhatom magam. A mostani, European Mantra nevű dzsesszformációmban pedig az a jó, hogy mindenki progresszív módon áll hozzá a dologhoz. Koncerten általában lemennek a kötött témák, és onnantól fogva mindenki szólózik, improvizál.

Úgy tudom, te írod a zenekar számait. Hogyan szerez zenét egy dobos? Elsőnek a dobszólamokat írja meg?

Nem, az születik utoljára, mert az egyáltalán nem érdekel! Mindig dallamokban és harmódiákban gondolkodom. Szerencsére a többiek általában elfogadják az ötleteimet. Ha mindenáron be akarnám sorolni valahová ezt a stílust, progresszív dzsesszrocknak nevezném. A legfontosabb, hogy kompromisszummentes zenét csináljak.

Technikailag viszont egyáltalán nem tudnak téged besorolni, mert a létező összes dobolási technikát hallani tőled.

A szakmabeliek egyre inkább úgy kezelnek, hogy egyfelől vannak a dobosok, másfelől vagyok én. Ez másokat talán büszkeséggel töltene el, nekem viszont fáj. A többi dobos ugyanis szerintem nem fogja fel, hogy nem az a lényeg, hogyan dobolunk, hanem az, hogyan zenélünk. Én mindent a zene szemszögéből közelítek meg, nem pedig a dobolás szemszögéből. A technikai tudás csak eszköz arra, hogy minél többet tudjak kifejezni. A többiek megállnak félúton, számukra a magas szintű tecnikai tudás elérése a cél, nem pedig a tudás kamatoztatása a zenélés terén. Azért tanultam meg különböző műfajokban játszani, és azért hallgatok mindenféle zenét, hogy ez a dolog ne jelentsen problémát, hogy mindent meg tudjak valóstani a hangszeremen.

Igaz, hogy háromévesen ültél először a dobok mögé, és tizenhárom éves korodban már tanítottál?

Igen. Véletlenül volt otthon egy dobfelszerelés, mivel édesapám amatör szinten dobolgatott. Ötéves koromtól tizenegy éves koromig jártam egy tanárhoz, majd tizenhárom éves korom környékén nálam idősebbek is elkezdtek hozzám tanácsokért fordulni. Jelenleg is tanítok egy zeneiskolában.

Az European Mantra névről mindenkinek a world music jut eszébe...

Ez azért van, mert szimpatizálok a buddhizmussal, lelkileg e szerint az életmód szerint próbálok élni, és a mantra jó összefoglaló szónak tűnt arra is, amit zeneileg csinálunk. Azt pedig, hogy európaiak vagyunk, nem is tagadhatnánk le, hiszen a kontinens zenéi is hatnak ránk.

Sokan sajnáljuk, hogy a Kaltenecker trió feloszlott. Mi volt a probléma?

Fájt nekünk, hogy a zenekar karrierjében egy idő után nem történt fejlődés. Ennek egyik oka sajtát türelmetlenségünk volt, a másik pedig a kiadónk hozzáállása, amely nem csinált kellő reklámot nekünk a nemzetközi áttöréshez. Hármunk közös döntése volt, hogy abbahagyjuk, ugyanakkor annyira eredetinek tartottuk a zenénket, hogy sokáig nem tudtuk kiheverni ezt a döntést, én személy szerint a mai napig nem tudom kiheverni. Szlovákiában egyébként sokkal népszerűbbek voltunk, mint odahaza.

Ez hogy lehet?

Úgy, hogy a magyar dzsesszfesztiválokat az idősebb zenészek szervezik és uralják. Számukra mi túlságosan rockosak voltunk, nem tudták elfogadni, hogy vegyítjük a stílusokat. Magyarországon csupán egyetlen dzsesszfesztiválon játszottunk, Szlovákiában pedig majdnem az összesen, ezért sokkal több ember ismert meg minket. Ebben a műfajban is fontos, hogy reflektorfényben legyen az előadó, hiszen csak akkor veszik a lemezeit, ha látják a tévében.