A vájtfülűek fesztiválja, a Wilsonic fedett helyszínre költözik

A 2000-es indulás óta szinte kizárólag olyan előadók és zenakarok léptek fel ezen a fesztiválon, akik pár év elteltével nemzetközi sztárok lettek, gázsijuk hirtelen megtízszereződött, azaz egyhamar nem fogjuk őket viszontlátni Szlovákiában. A közönség nálunk nagyon lassan fogadja be az új zenei trendeket, a Wilsonic azonban vagy kivétel, vagy az a néhány nagy név (Nouvelle Vague, Fennesz, Bonobo, Jazzanova, Parov Stelar Band, Birdy Nam Nam), olyan stabil publikumot vonzott be, amely a „noname” fellépőkre is kíváncsi. A program egyetlen ember, bizonyos Tibor Holoda csalhatatlan ízlését dícséri, aki rádiós zenei szerkesztőként és DJ-ként is működik. Mivel szabad kezet kapott, saját kedvenceit hívja meg Pozsonyba, és ezzel a régióban egyedülálló, előremutató zenei rendezvényt jegyez. A Wilsonic fesztivál 2007-re ért a csúcsra, abban az évben már olyan fellépők érkeztek a pozsonyi Tyrs rakpartra, amelyeket körülimádott egész Európa. Akkor érezhettük először, hogy nem vagyunk lépéshátrányban, hogy ugyanazt élvezhetjük élőben, amit a nálunk fejlettebb országok közönsége. Négy színpadon zajlottak az események, a válogatásnál kiemelt figyelmet kaptak a környező országok izgalmas formációi, a támogatók között pedig végre a városi hivatal is ott díszelgett. Tavaly azonban a szervezők túl nagy fába vágták a fejszéjüket. A Pozsonyhoz közeli dunacsúnyi tó partjára akarták költöztetni a fesztivált, és olyan elképesztő nevekkel várták a közönséget, mint az Underworld, a My Bloody Valentine vagy Mykki Blanco. Ott követték el a hibát, hogy a jóval nagyobb helyszín előkészítését a terepmunkáktól a színpadtechnikán át a mobil vécékig a jegyelővételből akarták finanszírozni. Azonban olyan kevés jegy fogyott el elővételben, hogy a pénz semmire nem volt elég, így végül kénytelenek voltak lefújni a fesztivált. Az ilyesmi komoly presztízsvesztéssel (is) járthat, mivel akkor már két éve csak döcögött a Wilsonic szekere, illetve csupán egy közepes méretű pozsonyi klub, a KC Dunaj méreteihez igazított „mikroverzió” működött. Június 6-án kiderül, mennyire hűséges az évek alatt kinevelt közönség, illetve hányan kíváncsiak olyan fellépőkre, mint az osztrák Cid Rim, a brit Bobby Tank, a norvég Slick Shoota, a dán Sekouia, az izlandi Hermigervill, vagy az est legnagyobb sztárjaként beharangozott, szintén izlandi Ben Frost. Az internet korában ugyan pofonegyszerű utánanézni ezeknek az előadóknak, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az átlag hazai zenefogyasztó inkább azok koncertjére vált jegyet, akiket ismer. A helyszín, az Ateliér Babylon remek választás, álló koncerteken ezren férnek el a nézőtéren, és a város szívében van. A jegyárak kifejezetten barátságosak, főleg ahhoz képest, hogy külföldön a felsorolt előadók önálló koncertjeire jóval többe kerülnek a jegyek.