A technika meghódítása

Önben a lézerművészet magyarországi meghonosítóját tisztelhetjük. Egyetemi előadását mégsem ezzel, hanem a fény fontosságának ecsetelésével kezdte.

A fény a legnagyobb emberi élmények egyike. Fény nélkül nincs képzőművészet. Évezredek óta nyilvánvalóan a fényben érvényesülnek a képek, szobrok, grafikák. A 20. század sajátos hozadéka, hogy felfedezték és intenzíven kutatni kezdték a fény közvetlen képteremtő erejét. Moholy-Nagy László már a század elején felhívta erre a figyelmet, és profetikus hévvel hirdette, hogy a jövő a fényművészeké. Az igazi lehetőségek jóval később, az úgynevezett opto-elektronikai forradalom során bontakoztak ki. E sajátos forradalomnak egyik főszereplője a lézer.

A tudomány által felfedezett lézert a művészet is felfedezte saját maga számára?

ĺgy van, a művészek a lehetőségeket bontották ki. Valószínű, hogy ennek a felfedezési folyamatnak még nincs vége. A lézer egy pontba koncentrálható, ezáltal rávetíthető tükrökre, melyek vezérlő elektronika segítségével mozgathatók, és így rajzolni lehet velük. A szkenneres rajzolás nagy előnye, hogy a legkisebb mérettől egészen a városképi nagyságrendig bármi megvalósítható vele, akár felhőkre is lehet rajzolni. Mivel a lézer segítségével egy pontban hatalmas fényenergia hozható létre, fény-environmentek, lézer-környezetek teremthetőek, sőt más művészeti ágak bevonásával összművészeti produkciók is születhetnek.

Ha jól tudom, önnek szabadalma van egy bizonyos lézertechnikára.

A lézer egyszínű és rendkívül rendezett fény. Ebből egy csomó tulajdonság fakad, például az interferencia-képesség, ami lehetővé teszi hologramok, úgynevezett teljes képek készítését. Én az interferencia-képességre építettem rá egy képi rendszert, ez az úgynevezett szuperpozíciós rendszer egy nemzetközi szabadalom. 1980-ban szabadalmaztattuk Kroó Norbert fizikussal közösen. Az első nagyszabású bemutató a Nemzeti Galériában volt. Több százezer ember akart bejutni a helyszínre, ahová csak tizenhét ezren fértek be. Hamar híre ment, hogy itt valami különleges dolog történik a fénynyel, a bemutató azon ritka magyarországi események közé tartozott, amelyről a külföldi szaksajtó is beszámolt.

A laikus olvasó számára hogyan tudná illusztrálni a felfedezésben rejlő lehetőségeket?

Vegyük a színpadképeket. A nyolcvanas évek elejétől csináltam ilyesmit, egyebek közt egy biblikus témájú darabhoz. A Budapest Táncegyüttessel közösen hoztuk létre a Lézer és Tánc című, nagy sikerű produkciót. Szerintem a jövő színházát úgy kell tervezni, hogy lehetőség legyen a műfajok kombinálására. Elég groteszk dolognak tartom például azt, hogy az új Nemzeti Színházat ilyen modern technika nélkül avatták fel. Természetesen a technikának kell szolgálnia a művészetet, nem pedig fordítva, ám ha ezekre a dolgokra nem figyelünk, egy csomó lehetőséget nem használunk ki.

Felmerül a kérdés, hol végződik a fizika, és hol kezdődik a művészet. Mennyire kell egy „lézerművésznek” fizikusnak lennie?

Itt egyszerre kell teremtő erővel bírni, valamint sajátos józansággal és visszafogottsággal rendelkezni. Pontos kutatási tervet kell kidolgozni és végrehajtani, a tényeket rögzíteni kell, mert matematikailag meghatározott helyre kell betenni a fregnál-lencsét, az optikai rácsot, és így tovább. A képzőművésznek nem matematikai aggyal kell gondolkodnia ilyenkor, bár én elég jó matematikus voltam diákkoromban. A tudománynak az egészben olyan szerepe van, mint az anatómiai ismereteknek a modern festészetben. Amikor anatómiát tanítottam, azt mondtam a diákoknak, hogy ennek az ismeretanyagnak ösztönössé kell válnia. Ha az ember járás közben arra figyel, hogyan teszi előre a lábát, nem felszabadultan jár. Itt is ennyire felszabadultan kell használni a technikát.

Akkor sem hiszem, hogy ez a dolog nem igényel tudományos érdeklődést a művésztől. Az ön előadásán egy kassai festőművész ült mellettem, és azt súgta, mennyivel könnyebb lenne azokat a vonalakat ecsettel odafesteni.

Természetesen alapvetően lennie kell tudományos érdeklődésnek, ez megkerülhetetlen. És hozzátenném, hogy ezek a dolgok ecsettel megfesthetetlenek. Én változatlanul sokat használom az ecsetet, továbbra is festőnek tartom magam, nem érzem, hogy a festészet és a grafika világa kiürült volna. Arról van szó, hogy a festők eszköztára gazdagodik. Az emberekben jobban át lehet törni a fásultság burkát ezzel a művészeti ággal. Talán furcsa most a mágiát említeni, de a lézernek az első időszakban szinte mágikus hatása volt a nézőkre.

Nem akarok ünneprontó lenni, de a lézer alaposan kommercionalizálódott az által, hogy a reklámipar is felfedezte magának. Nem fenyeget a hatáskeltés veszélye?

Miért, olajfestékkel nem lehet bőgő szarvasokat és cigánylányokat festeni? Ugyanolyan festéket használt Rembrandt is. Az eszköz tehát önmagában nem határozza meg a minőséget. Amikor a nyolcvanas években elkezdtem számítógépes grafikával foglalkozni, első dolgom volt egy kertitörpét rajzoltatni a komputerrel. Ha a szellemünk „kertitörpe-szinten” van, a számítógép, a lézer és a hologram is azt a szintet fogja produkálni. A mi belső tartalmainkat ugyanolyan gazdagon kifejezhetik ezek az eszközök, mint a hagyományos technikák. Fontos, hogy a humán műveltségű emberek ne idegenkedjenek a műszaki újdonságoktól. Mert ha a humánum nem hódítja meg a technikát, akkor a technika riasztó szörnyként fog az emberiség fölé magasodni.