A szlovákiai magyar nyelvhasználat „fáziskésésének” példáiból

MISAD KATALIN

Egyik olvasónk azt kérdezi, szerintünk helyes-e a Magyarországon elterjedt újságáruda megnevezés, ő ugyanis nagyon idegennek érzi, és „jobban szereti a jól bevált újságosbódét”. Az újságáruda szóban előforduló -da/-de képzővel különösen a nyelvújítás idején, de a következő évszázadokban is keletkeztek olyan származékszók, amelyek rendszerint a cselekvés helyét jelölték, pl.: fogda, járda, kötöde, óvoda, étkezde. Ezek a szavak általában a mai nyelvtudatban is jelen vannak, egy részük azonban mára elavult, más kifejezések léptek a helyükbe, pl. a zenede helyett a zeneiskola. A -da/-de képző azonban napjainkban a reneszánszát éli, Magyarországon egyre gyakrabban találkozunk ilyen megnevezésekkel: másolda (= fénymásolás), bútorda (= bútorüzlet), bőrde (= bőrdíszműáru), újságáruda (= újságosbódé). S bár a Google keresője szerint egyelőre „vezet” az újságosbódé megnevezés, az utóbbi néhány évben a sajtóterméket árusító boltot gyakrabban neveztek el az anyaországban újságárudának, mint újságosbódénak.

Egy másik olvasónk egy magyarországi reklámban figyelt fel az ütésbiztos óra szószerkezetre. Azt írja, a mai napig nem sikerült megfejtenie, mire utal ebben a kapcsolatban az ütésbiztos melléknév. A -biztos utótagú melléknevek napjainkban az egyre bővülő összetételtípusok közé tartoznak. Elsősorban többtagú szaknyelvi kifejezésekben fordulnak elő, ilyenkor az összetétel előtagjával jelölt veszélytől való védettséget, biztonságot fejezik ki, pl.: gázbiztos ajtó, gránátbiztos alváz, törésbiztos zárbetét, ütésbiztos óra stb. Vannak köztük azonban jelentéssűrítő összetételek is, ezek többsége a köznyelvben szintén szokatlanul hathat, pl.: üzembiztos berendezés (= biztonságosan működő berendezés). A -biztos utótagú melléknevek gyakori rokon értelmű megfelelői a nyelvhasználók részéről is könnyebben értelmezhető -álló utótagú összetételek, pl.: fagyálló hűtőfolyadék, tűzálló széf, ütésálló mobiltelefon.

Egy újabb olvasó a következő kérdéssel fordult hozzánk: „Magyarországi rádió- és tévéműsorokban gyakran hallom, hogy bizonyos helységnevekhez nem a -ban/-ben, hanem a -t/-tt végződést kapcsolják, pl.: Pécsett, Győrött. Helyes ez így?” Történeti szempontból a hol? kérdéshez kapcsolódó -t/-tt helyhatározórag elsősorban a -hely vagy a -vár utótagú összetett helynevekhez, illetve néhány egytagú helységnévhez járult, pl.: Hódmezővásárhelyt, Kolozsvárott, Székesfehérvárott; Győrött, Pécsett, Vácott. Tompa József nyelvész már a fél évszázaddal ezelőtt megjelent A mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtanban is „kissé irodalmias, keresett hangulatú” határozóragként tartja számon a szóban forgó toldalékot. A mai beszélt nyelvben inkább csak a választékos nyelvhasználatra jellemző a használata, s ma már a példaként feltüntetett helynevekhez is inkább a -ban/-ben, illetve az -n/-on/-en-/-ön határozóragokat kapcsoljuk, pl.: Győrben találkoztak a visegrádi négyek. Egy ismerősöm Pécsen tanul.