A Szigeten bármi megtörténhet

Ne aggódjanak, nem ártott meg a tegnapi hangerő, sem a Sarki fény fantázianevű ital. Az Oscar-díjas színész valóban járt a Szigeten, és az a bizonyos ismerősöm szintén a VIP-szektorból nézte a koncertet gyerekestül, pár asztallal odébb. Bevallom, amikor még csak annyit hallottam a történetből, amennyi az első bekezdésben szerepel, azt hittem, Edit, a hírközlő kicsit többet ivott a kelleténél, mert ugyan hogyan és miért bukkanhatna fel itt Jeremy Irons? Nos, pontosan úgy és azért, ahogyan és amiért az összes többi Prince-rajongó. Az utóbbi hónapokban szinte a második hazája lett Magyarország, itt forgatta ugyanis a Borgiák című történelmi témájú sorozatot. És ugyan mi abban a meglepő, ha valaki kíváncsi egy koncertre?

Most pedig nézzük a másik hihetetlen állítást. Egy bennfentes ismerősömnek szerda este megcsörrent a mobilja, és egy másik bennfentes azt közölte vele remegő hangon, hogy Prince néhány fős kíséretével ott ül a fűben az Európa Színpadnál, és nagy élvezettel néz egy lengyel zenekart. Jó vicc, mondtam, kicsit csodálkozva, hogy az illető harminchat évesen még hisz a mesékben. Őt sem hagyta nyugton a dolog, ezért ellenőrizte az információt más forrásból is. És, kérem szépen: a hír igaz. A biztonságiak nagy diszkréten biztosították a terepet a világsztár érkezése előtt, a színpad előtti töksötétben pedig csak páran vették észre a 158 centis emberkét, akiről ráadásul a vörös bársonyzakó és a flitterek is hiányoztak. A saját két szememmel ugyan nem láttam, mivel harmincpercnyi járásra voltam onnét, a Sziget legtávolabbi szegletében, de ez a történet annyira Mátyás királyos, hogy muszáj volt elmesélnem.

Egyébként nem túlzás azt állítani, hogy a fellépők el vannak ájulva ettől a fesztiváltól. A Flogging Molly tagjai hitetlenkedve mosolyogtak egymásra a színpad előtti lelkes tömeg láttán, és a végén mindent bedobáltak a közönség közé, ami a kezük ügyébe került: üdítős palackokat, dobverőket, kis híján a hangszereiket is, majd lementek az árokba, és hosszasan pacsiztak a közönséggel. Jarvis Cocker, a Pulp frontembere szintén rendesen bezsongott a több tízezres publikumtól, nem lepődnék meg, ha ma este ő is visszasettenkedne. A kilencvenes évek sztárcsapatán egyébként nem látszott a múló idő, pedig meglehetősen kockázatos dolog tizenöt éves slágerekkel színpadra lépni. Jarvis barátunk szakállt eresztett, fodrászhoz nem sűrűn járhat, hangja és mozgása viszont a régi, és a dalok is működnek. Csakúgy, mint a Motörhead esetében. Rejtély, hogyan lehet még életben ez a Lemmy, aki nagypapa korban van, de továbbra is vedeli a viszkis kólát, és nyomja rendületlenül a tizenévestől ötven-egynéhány éves rajongók népes hadának. Három Motörhead-koncertet láttam életemben, és mind a háromról azt gondoltam, ez lesz az utolsó. Mostantól viszont már nem merek jósolni. A Szigeten egyszerűen bármi megtörténhet…