A szervezett bűnözés és áldozatai – két könyv a maffiáról

Ők eddig Gustáv Murín bestsellerét olvashatták e tárgyban szlovákul – majd Vályi Horváth Erika műfordítónak köszönhetően magyarul is. Most két hazai magyar szerző, Szomolai Tibor és Durica Katarína „maffiakönyve” is megjelent. Érdekes véletlen, hogy mindkettőjüknek ez a harmadik kötete. Tegnapelőtt egyszerre mutatták be őket a pozsonyi Posta utcai Panta Rhei könyvesboltban, ahol emberemlékezet óta nem volt magyar könyvbemutató, de most már (az érdeklődés tesztelésének pozitív eredményét figyelembe véve) valószínűleg lesz több is.

Szomolai Tibor, aki elmondása szerint Gustáv Murínt is felhívta, hogy megkérdezze, számíthat-e kellemetlenségekre egy ilyen jellegű kutakodás során – magánkiadásban jelentette meg könyvét. Állítólag viszik, mint a cukrot, sőt, a szerző szerint már egy pap is prédikációjába foglalta, mondván a megjelent híveknek, hogy ha kíváncsiak erre a vészterhes korszakra, illetve a gonosz földi megtestesülésére, olvassák el A klán című könyvet.

Szomolai a bemutatón elmondta, hogy a kilencvenes évek politikai folyamatai legalább annyira érdekelték őt, mint a szervezett bűnözés előretörésének folyamata, illetve az alvilág és a nagypolitika összefonódásai. A Pápay-klán kiirtásának dátumát azért nem felejti el soha, mert előző este ugyanott, a Fontána étteremben ünnepelte fia születését.

A könyv írása során egy olyan alvilági ügyeskedő volt a „szaktanácsadója”, aki a helyi nagymenők által elpotyogtatott morzsákat felcsipegetve igyekezett tőkét kovácsolni magának, majd a leszámolások idején kezét-lábát törték a rivális bandatagok, ezért kénytelen volt Ausztriába menekülni. Mivel a szerző maga is vállalkozó volt a kilencvenes években, attól rettegett, hogy őt is felkeresik és védelmi pénzt követelnek tőle. Erre szerencsére nem került sor, de a városban és környékén sok ismerősének életét tették pokollá ezek a primitív kocsmai verekedőkből lett maffiózók, akik a legálisan lehetségesnél gyorsabban akartak meggazdagodni. Amikor látták, hogy a bűnüldözési szervektől nem kell tartaniuk, és a politika is hagyja felfejlődni az alvilágot, egyre agresszívabban fitogtatták erejüket Szlovákia akkoriban leggazdagabb régiójában.

A somorjai Durica Katarína szerelmi szállal átszőtt regénye, A rendes lányok csendben sírnak a magyarországi Libri kiadónál jelent meg múlt szerdán, de máris hatalmas az érdeklődés iránta – ezt a pozsonyi könyvbemutatón is láthattuk. A résztvevők percek alatt szétkapkodták a megvásárolható példányokat. A három női főszereplő ugyanabban a nyolcemeletes panelházban lakik. Egy gimnazista lány, aki szebb, normálisabb életre vágyik, de a kilencvenes évek Dunaszerdahelyén ez lehetetlen. Egy harmincas fodrásznő, akinek a férje rendőr, és a magánéletében eluralkodik a káosz. És egy nyugdíjas nő, aki kénytelen végignézni, ahogy szeretett fiából brutális bűnöző válik.

Az újságíróként is dolgozó szerzőt a dunaszerdahelyi maffia áldozatai érdekelték, azok a nők, akiket senki sem tudott megvédeni a csoportos nemi erőszaktól, a sorozatos megaláztatásoktól, zaklatástól, és akik a történtek után húsz évvel sem beszélnek szívesen arról, amit anno átéltek.

A pozsonyi est moderátorának szerepében az eddig muzeológusként és blueszenészként ismert Hushegyi János debütált, sőt, még a tolmácsolást is magára vállalta, mivel a könyvbemutatón néhány magyarul nem beszélő érdeklődő is felbukkant.