A szépség mint szutyok

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Badits Ákos, a rendezői pályáján most induló, és máris remek kvalitásokat felmutató fiatal filmes Boglárka című, most elkészült, tizenöt perces alkotásával a legjelesebb elődei nyomdokaiban jár. Nádasdy Kálmán és Ranódy László Ludas Matyija, Markos Miklós Csillagszemű Jankója jut eszébe annak, aki Istók és Hilda társaságában indul útnak a szépséges Boglárka kiszabadítására és a barlanglakó szörny legyőzésére. A történet azonban ennél kicsit bonyolultabb, hiszen Boglárkába nemcsak a szörny által megnyomorított Istók, hanem annak bátyja, a jóvágású Richárd is szerelmes, aki iránt viszont Hilda táplál heves érzelmeket. Lidérc is van a filmben, meg ökölharc is természetesen, sötét erdő, kísérteties barlang, minden, ami egy izgalmas történethez szükséges.

„Olyan filmet szerettem volna készíteni, amilyenekért gyerekkoromban én is rajongtam – mondja Badits Ákos. – Édesanyám nagyon sokat olvasott nekem, valahol ott ébredhetett fel bennem a vágy, hogy az elképzelt képeket majd másoknak is megmutathassam. Andersen meséit szerettem a legjobban, mert nem éreztem magam becsapva a történetek végén, még ha ez a főhős halálát jelentette is. A magyar népmesék is közel állnak hozzám, tisztaságuk és humoruk miatt.”

A Boglárka forgatókönyvét Benedek B. Ágotával írta a rendező. Több változattal is elkészültek már, és a mélypontot is megbeszélték, amikor egészen véletlenül a kezükbe akadt Lázár Ervin A hétfejű tündér című műve. „Szinte egy az egyben megegyezett a történettel, amit írtunk. Hirtelen akkora bátorságot adott nekünk, hogy nem is fogtuk vissza többet a fantáziánkat. Lázár karakterei árnyaltabbak, jó és rossz tulajdonságokkal vannak felruházva, ezáltal sokkal átélhetőbbek, igazabbak, mint a mesék többségében, amelyekben kitétel, hogy a rossznak el kell pusztulnia. Ezzel már gyerekkoromban sem tudtam azonosulni. Élveztem a meséket az elképzelt világ miatt, de többnyire kívül maradtam a karakterek túlzott kategorizálása miatt. Vagy a gonosz mostoháért rajongtam, valószínűleg az árnyaltsága miatt.”

Nem csak irodalmi alapja van Badits Ákos filmjének. Utal a nyolcvanas-kilencvenes évek fantasyfilmjeire is. „A klasszikus mesék alapkarakterei jelennek meg a filmben, de elcsúsztatva. Ezt formailag is szerettük volna megtenni. Tasnádi Zsófia látványtervezővel külső helyszíneket válogattunk, de a nyolcvanas években stúdiókban forgatott fantasyfilmek látványát is meg akartuk idézni. Balázs István Balázs operatőrrel az éjszakai erdőt úgy világítottuk meg, mintha stúdióban forgatnánk, közben természetes fényekre törekedtünk. A Seres Bálint által szerzett zene is a nyolcvanas éveket idézi meg modern stílussal keverve. A legnehezebb az volt, hogy a rövid időtartam ellenére ne legyen hiányérzet a nézőben, és egy teljes egész, lezárt mesét kapjon.”

A forgatás a Bokodi-tónál zajlott, amelynek festői stégrendszerén olyan kis horgászkunyhók állnak, amelyekben megvan az a fajta időtlenség, amit a történet megkívánt. „A családom mindenben támogat. A filmben látható házikót az édesapám és az öcsém építette fel egy üres stégre. Tasnádi Zsófi aztán úgy rendezte be, hogy a legszívesebben odaköltöztem volna. Sajnos csak két napig állt a csoda, aztán le kellett bontani.”

Hosszú folyamat volt a színészek megtalálása. Badits Ákosnak azonban, ahogy ezt már korábbi munkájában, a Képmásban is bizonyította, rendkívül finom érzéke van ehhez is. „Annak ellenére, hogy a filmben karikaturisztikus mesei karakterek jelennek meg, fontos volt az is, hogy hús-vér emberek benyomását keltsük. Ez a kettősség mért rám nehéz feladatot. Istókot és Richárdot, a főhőst és a bátyját alakító Fehér Lászlót és Krisztik Csabát elsősorban a tehetségük miatt választottam. Nem görcsöltem rá, hogy fizikailag is hasonlítsanak egymásra, ez csak plusz volt. A történet legszélsőségesebb karaktere Hilda, ezért fontos volt, hogy olyan valakit találjak, aki átélhetővé és szerethetővé teszi őt. Az ő boldogságáért legalább annyira drukkolhat a néző, mint a főhőséért. Rainer-Micsinyei Nóra által több lett a figura, mint egy comic relief karakter. A szépséges Boglárka – Hilda szerint a szutyok – szerepére sem csupán egy gyönyörű színésznőt akartam választani, hiszen a legtöbbször pont ez zavart a mesékben, hogy a királylány csak egy nyeremény a főhős számára, semmi sincs belül. Trokán Nórában megvan az a talpraesettség és vagányság is, ami a karakterhez elengedhetetlen.”

Semmi sem hiányzik a filmből. Mindent felsorakoztat, ami egy jó mesének a sajátja. Végigfut benne a szerelmi szál, ott a humor, a feszültség, a természetfeletti erő. Egyetlen pillanata sem üresjárat, képileg pedig egyszerűen lenyűgöző. Harry Potter, Eragon, A Gyűrűk Ura – maradjon még hely a szívünkben. Jön Boglárka!