A Szépművészeti arra keresi a választ, hogyan vált korának sztárfestőjévé Munkácsy

A tárlaton, melynek apropója a festő születésének 180. és halálának 125. évfordulója, Munkácsy Mihály kevésbé ismert, ritkán vagy a magyar közönség előtt soha be nem mutatott műveit is megnézhetjük a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A múzeum saját gyűjteményében őrzött alkotások mellett magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött, rejtőzködő remekművek is láthatóak. A tárlat arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa azokat a művészeti, társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, illetve hatásokat, amelyek a művész az 1870–1880-as években kibontakozó karrier- és sikertörténetét befolyásolták, s nagyban hozzájárultak a Munkácsy-kultusz kialakulásához. 

A 19. századi magyar művészet legismertebb festője, a realizmus nagy mestere, aki a modern kiállítási technikák egyik úttörője volt, sikerei csúcsán valóságos nagypolgárként élt: Munkácsy egy időben a világ legjobban fizetett művésze. A tárlat több mint száz műalkotás, archív fotók, dokumentumok és kultusztárgyak mentén segít feltárni Munkácsy életét, sikereit és páratlanul gazdag életművét.

A négy hónapig nyitva tartó kiállításon együtt láthatók a művész a Magyar Nemzeti Galériában őrzött ikonikus alkotásai, az Országgyűlési Múzeumból kölcsönzött Honfoglalás (Munkácsy legnagyobb mozdítható festménye), a debreceni Déri Múzeum Golgota című festménye (a Krisztus-trilógia legnagyobb darabja), valamint magángyűjteményekben őrzött, kiállításokon ritkán szereplő alkotások. A magyar közönség ezen a tárlaton találkozhat első alkalommal a New York Historical Societyből kölcsönzött Pávák (Reggeli a szabadban) és a Pákh Imre magángyűjteményéből érkező Pamlagon ülő nő című festményekkel is. Szintén a kiállítás különlegessége a Magyarországon eddig csak egyetlen alkalommal, idestova húsz évvel ezelőtt bemutatott, a szintén amerikai Albany Institute of History & Artból érkezett Reggel a nyaralóban című festmény. 

A tárlat az első olyan Munkácsynak szentelt monografikus kiállítás, amelyben a festő munkássága nemzetközi kontextusban, külföldi analógiák és hatások mentén bontakozik ki, rámutatva az életmű nemzetközi beágyazottságára. Munkácsy és neves külföldi kortársai – Gustave Courbet, Jean-François Millet, Alfred Stevens vagy Mariano Fortuny – remekművei mellett a festőt övező művészkultusz tárgyi emlékei és példái is láthatók a kiállításon, többek között Csontváry Kosztka Tivadar és Rippl-Rónai József alkotásai. 

Festészetére egyaránt hatott a magyar, az osztrák, a német és a francia művészet, művein – korszakonként és műfajonként eltérő mértékben ugyan, de – különböző művészeti stílusok és tendenciák – akadémikus, realista, plein air és impresszionista stílusjegyek – ötvöződnek.

A 19. század utolsó harmadában Munkácsy Mihály kora egyik leghíresebb magyar festője volt. A már életében nemzeti géniuszként értékelt művésznek – paradox módon – egész életműve külföldön bontakozott ki. Mesébe illő társadalmi felemelkedése - ahogyan békéscsabai, gyakran éhező asztalosinasból a párizsi elitbe tartozó, világhírű festőfejedelemmé vált - már saját korában megbabonázta a közönséget és a fiatal művészeket. A Párizsban élő művész elsősorban a Krisztus élettörténetét bemutató óriásképeivel (mai elnevezésével: a Krisztus-trilógiával) vált nemzetközileg ismertté Európában és Amerikában, de hírnevéhez hozzájárultak a tehetős nagypolgárság világát megjelenítő szalonzsánerei is, melyekhez a társasági élet egyik fő látványosságának számító párizsi palotája adta a hátteret. Ő maga köztiszteletnek örvendő közéleti személyiség volt, aki már életében valóságos kultusznak örvendett Magyarországon. Halálakor a közvélemény a 19. század egyik legnagyobb magyar művészeként gyászolta. 

Munkácsy kétségtelenül rendkívül tehetséges művész volt, de megannyi, csak halála után elismert magyar és külföldi művész példája mutatja: a tehetség önmagában nem vezet érvényesüléshez. Munkácsy tudatos karrierépítése már életében megkezdődött. Kezdeményezője nem ő maga, hanem műkereskedője, a marketinghez nagyon is értő Charles Sedelmeyer volt, aki a művész feleségével, Cécile Papier-vel karöltve elkezdte kidolgozni és megalapozni Munkácsy imázsát. A világhírű Munkácsy figuráját éppúgy fel kellett építeni, mint az ezzel összefüggő, a művészi kvalitás és az előkelő ízlés védjegyeként elhíresült, divatos Munkácsy-márkát, amelyhez tartozó festményeket csupán a társadalmi elit engedhette meg magának. 

A kiállítás hat nagy tematikus egységből épül fel. Az első egység Munkácsy művészetének alakulását mutatja be nemzetközi párhuzamok – Courbet, Millet, Stevens, Heilbuth alkotásai – mentén, illetve sikertörténetének kezdetét, mely a párizsi Szalonon elnyert aranyérmekhez köthető. A msodik szekcióban Munkácsy párizsi sikertörténetének mérföldköve, a többszörösen kitüntetett, elsőként az 1878-as párizsi világkiállításon tiszteleti nagy aranyéremmel díjazott Milton története kap kiemelt figyelmet. Ezt követően a mester óriásképei – a Krisztus-trilógia, a Honfoglalás és a bécsi szépművészeti múzeum mennyezetképe kerülnek középpontba.

Az ötödik szekció a 19. század végi párizsi szalonok világába enged bepillantást az életmű máig legnépszerűbb képtípusának, az úgynevezett szalonképeknek. Ezek között van a Pamlagon ülő női, egy különleges, Magyarországon először látható alkotás. A műkereskedő Charles Sedelmeyer szorgalmazására festett szalonképek a Munkácsy-márkát építették, és többségük a tengerentúlon talált otthonra jelentős amerikai magángyűjteményekben. Végezetül, A Munkácsy-kultusz címet viselő utolsó terem a Munkácsy-életművet és a festő személyét már életében körülölelő kultusz történetébe enged bepillantást.

Sikertörténete számos magyar festőt inspirált arra, hogy Párizsban „próbáljon szerencsét”. Sikerei táplálták rendkívüli, országos méreteket öltő kultuszát is. Művészi életútjának hatástörténete, az őt övező hírnév és dicsőség hosszan tartó utóélete a művész nevét még halála után is sokáig éltette.