<p>„Szavak, csodálatos szavak. Békítenek, lázítanak. Eldöntenek egy életet, följárnak, mint kísértetek” – énekelte Juhász Gyula versét a kate-góriagyőztes galántai Paradigma trió a 26.Tompa Mihály Országos Verseny gáláján. Rimaszombatban három napon át a szavaké volt a főszerep, melyek sok mindenre képesek. Még arra is, hogy saját érzéseinket fejezzük ki mások soraival.</p>
A szép szavak döntője
Ez a rendezvény fő célja, szokták mondogatni szervezők, szakemberek. Ami persze igaz is, meg nem is, illetve több oka lehet annak, hogy valaki elmond a színpadon egy szöveget. Ez alapvetően egy többfordulós verseny döntője, ahová a legjobbak juthatnak csak el. A felkészítő tanárok piros pontot szerezhetnek az igazgatónál, ha „gyerekük” jól teljesít. A szavalók pedig kiemelt figyelmet és esetenként jobb osztályzatot is kaphatnak a bizonyítványban.
Azért kezdtük az énekelt versekkel, mert évek óta ez a kategória tűnik a legnépszerűbbnek a hallgatóság és a versenyzők körében. Itt nem érezni pedagógusi noszogatást, izgalmas, nívós produkciókkal érkeznek a zenekarok, amelyek közül több kifejezetten erre a seregszemlére készülve fedez fel olyan „szövegírókat”, mint József Attila vagy Ady Endre.
A középiskolások produkcióira sem csak a kísérők kíváncsiak, mi például tudunk olyan rimaszombati egyetemistákról, akik Pozsonyból utaztak haza, csak azért, hogy megnézzék ezt a kategóriát. Az itt szereplők közül többen színészi pályára készülnek, azaz szokják a színpadot, próbálgatják eszköztárukat. Egy országos győztes szavalóból lett zsűritag, ifj. Havasi Péter színész a gála után bevallotta nekünk, hogy most tudatosította igazán, mennyi mindent köszönhet ennek a rendezvénynek. Magabiztosságot, tudatosságot, elemzőkészséget, technikai fortélyokat. „Olyan kiváló produkciókat hallhattam idén, hogy többször leesett az állam. Hát ki vagyok én, hogy kritizáljak, tanácsot adjak? Hiszen ennek a műfajnak az a legnagyobb csodája, hogy nincs egyetlen jó megoldás arra nézve, hogyan adjunk elő egy verset vagy prózát. A szakmai értékelésen gyakran egymással is vitáztunk, bevonva a versenyzőket a közös gondolkodásba. Bő tíz éve még én is köztük ültem, és ezek az eszmecserék voltak számomra a legizgalmasabbak” – mondta a kassai származású színész, aki legutóbb afgán menekültet játszott egy készülő szlovák filmben.
Mellette több egykori országos helyezett ült a zsűrikben, és a szervezők gondosságát dicséri az is, hogy szinte mindegyik „négyes fogatba” jutott egy-egy irodalmár, aki a választott szövegeket is értékelte. Vannak színpadra szánt művek, amelyekben a szavaló megcsillogtathatja előadói képességeit, és vannak befelé fordulást igénylő, filozofikus szövegek, amelyek nem alkalmasak erre. Nehéz kiválasztani a szavaló egyéniségéhez passzoló alkotást, a felkészítők gyakran nyúlnak mellé, ami legkésőbb az országos döntőn kiderül. Elhangzott például egy olyan dilettáns versike is Rimaszombatban, amelyet egy anyuka írt kislányához, egy másik anyuka pedig kölcsönvette erre a versenyre, mert nagyon cukinak találta. Aztán itt vannak az olyan trendi, hatásvadász kortárs szerzők, mint például Nógrádi Gábor, akinek szövegeit sokan szellemesnek tartják, pedig nem azok. A járási, kerületi zsűri véleménye gyakran fényév távolságra van az országos döntőn értékelőkétől. Egy idei kategóriagyőztes tinilány például elmondta, hogy tavalyelőtt csak azért nem juttatták tovább, mert az általa előadott Tóth Krisztina-versben szerepelt a szar szó. No comment. Az ideális megoldás talán az lenne, ha alsóbb szinteken sem ráérő nyugdíjas pedagógusok és helyi mindenesek ülnének a zsűriben, illetve ha valamennyi kategóriába jutna legalább egy olyan szakember, aki az összes fordulót végigzsűrizte.
Fontos kérdés az is, hogy jól érzik-e magukat a résztvevők Rimaszombatban, kialakul-e a fesztiválhangulat ezen a seregszemlén. Nos, idén végig tömve volt a művelődési ház földszinti bárja, az emeleten pedig pihenőzónát alakítottak ki kényelmes párnákkal, társasjátékokkal. A kicsiknek volt interaktív bábfoglalkozás, a nagyoknak örömzenélés és fesztiválklub. Régi ismerősökkel lehetett itt összefutni, látszott, hogy versenyzők és felkészítők is élvezik a hasonszőrűek társaságát a szünetekben, a kísérőprogramok előtt és után. A „hőskorban” a Rikkancs című fesztiválújságban közölt cikkek is beszédtémát adtak, vitákat generáltak, idén azonban meglehetősen haloványra sikeredett az a két lapszám, amelyet a szerkesztőknek sikerült összehozniuk. Kár. Más helyeken nem véletlenül bízzák az ilyesfajta munka koordinálását profikra.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.