A szent vértől a címlapvérig

Ez az időtényező is meghatározza, hogy a kiállítás stílusokban, műfajokban s a vizuális megnyilvánulás formáit illetően is sokrétű. A gótikától a barokkon át a kortársig tart. A nagy értékű korabeli bibliáktól a feszületig, a klasszikus festészettől a kortárs vásznakig, objekttől a videoinstallációig, alkalmazott grafikától és fotótól a bulvárcímlapig sok minden megtalálható az ismeretlen alkotóktól, illetve a hazai és külföldi művészek munkáiból összeállított anyagban.

A vér tág fogalom, hiszen minden összefügg vele, ami az élethez és a halálhoz kötődik, ahhoz az intervallumhoz, ami a születés és a halál között van. A vér nemcsak biológiai létünk, hanem szellemi életünk meghatározója is. A kiállításon arról kapunk képet, hogy a vizuális művészetekben milyen formában, milyen összefüggésekben és milyen tartalmakkal jelent, jelenik meg a vér. A bemutatott anyag arra a szellemi-kulturális hagyományra épít, amelyben a vér vallásos és kulturális értelmezést kap: elsősorban az ember és az Isten közötti kapocs eszköze. Innen indulva keresi a kiállítás azokat a jelentéstartalmakat, amelyekkel az idők során a vér bekerült a vizuális művészetbe.Ezeket a jelentéstartalmakat felmutatva nyolc szekcióra csoportosították az alkotásokat. A Szent vér összeállításban a vér keresztény kultúrában betöltött szerepével kapcsolatos műveket láthatunk. A vér hiánya szekcióban nem vérző formájában, hanem a lélek táplálékaként, a szellem erősítésének eszközeként jelenik meg a vér. A kék vér szekció a genealógiával, vagyis a származástannal összefüggésben interpretálja a vért. A Saját vér (a művész vére) szekcióból azt ismerhetjük meg, hogy a művész számára, vagyis a művészi önmegvalósításban és kifejezésben mit jelent a vér. E szekció az emberi testet mint vért adó médiumot járja körül. Esetenként ebben az összefüggésben is van vallásra, illetve hitre rákapcsolódó jelentéstartalma (a szenvedés vagy az önfeláldozás). Ugyanakkor a sajátos önvizsgálat eszköze is – például lehet személyi azonosító jegy vagy betegség kifejezője a vér-kép. Lehet önmagában a művészet tárgya, de fakadhat „művészi vér” újkori sámáni rituálék vagy bűnesetek nyomán is. A művész vére szekcióban Németh Ilona két festményét is láthatja a közönség. A dunaszerdahelyi művész legelső festményét, az 1987-ből származó Dúdor című vásznat, valamint az 1987. 6. 29. című festményt, amely egy kórházban töltött éjszaka festői lenyomata. Forró vér – ez a szekció a hazáért kiontott vért ábrázoló munkákat csoportosítja. A „kiontott vér” fogalom mindenekelőtt a háborúkkal köthető össze. Ebben a vonatkozásában a propagandisztikus alkotásokban a kiontott vér a hősi áldozatként kiontott vért jelenti. A haladó művészet azonban a háborút szenvedésként, a kiontott vért értelmetlenül kiontott vérként mutatja. Németh Ilonának ebbe a szekcióba három rajzból álló sorozata került be. Ezek diplomamunkaként készültek, s először láthatja őket a közönség. Régi fotók ceruzarajz-változatairól van szó, melyek fiktív történeteket mesélnek el a háborúból. A Mediális vér a címlapokon megjelent véres felvételekből kínál válogatást.A Véradás kiállítási blokkban abból a reklámanyagból láthat a közönség, amely a vér életmentő funkcióját hangsúlyozza. A Szívből elnevezésű szekció a vér és a szív kapcsolatára utal. Elsősorban a szentimentalizmusra építő tömegkultúra, a képeslapok szív küldi szívnek szívesen üzenetei juthatnak eszünkbe.A Vér az a fajta kiállítás, amely mindenkihez szólni tud. A klasszikus és a kortárs formák széles közönség számára válnak értelmezhetővé, hiszen valamennyinél a vér fogalma jelenti azt az ábécét, amely révén eljutunk egy-egy alkotáshoz. Amelyek aztán üzenni kinek-kinek „vérmérséklete” szerint üzennek. De hogy megérintenek, az biztos.