A szabadságjogok diszkrét bája

Csak hogy lássák, milyen bunkók az emberek. Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregaszszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát: – Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot vagy egy eret, akkor az újságosig meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves, szóljon rá.

– Mit akar? – reccsen rá az anya. – Én nem fogom egy ilyen vénaszszony miatt korlátozni a gyerekemet a személyes szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!

A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, de senki nem mer szólni..., míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a buta nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:

– Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!